L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népzenei hagyományok (Olsvai Imre)

Délnyugat-Dunántúl hangszerkultúrája A két háború között még akadt néhány idős ember, főleg pásztor, aki ötlikú „hosszifuruglán" játszogatott. Hatlikú „kisfuruglát" és rézsút tartott „flótát" is egyre ritkábban hallani, mert a népi készítésű furulyaféléket kiszorítja a klarinét, a tárogató, a gyári nyolclyukú furulya {„Blockflöte'") és a gyári rézsút fuvola. Mindinkább fogy a levélsípon, kukorica-csumahéjon, nyírfavagy meggyfa- „bédón" (kéregsíp) fújok száma is. A duda a XX. században már csak a Dráva-mentén maradt meg, főképp a horvátok körében. Az utolsó magyar dudás - és egyben hosszifuruglás - 1967-ben halt meg. E felsorolt hangszereken általában szöveges, énekes dallamokat játszottak. Szövegtelen, tipikus-hangszeres darabokat már csak jóformán Seemayer Vilmos talált Berzencén a harmincas években. Tömegesen az ötvenes évektől tárult föl 3—4 dudamotívum változatköre részint szöveggel dalolva, részint szövégtelenül eljátszva. Szokásokhoz kötődésük sokágú: hol táncdallamként hangzanak fel, hol lakodalomhoz, párosító játékhoz, hol paszitához (keresztelés utáni lakoma) kapcsolódnak, hol pedig karácsonykor, az éjféli misén játssza a kántor {„dudálja a mest'or'

7

). Somogyi válogatásukat tartalmazza a 018. dallampélda. 441 6. Márki Vendel volt juhász „flótán" játszik. Manga János felvétele, 1941.