L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

51. Üveg gyertyatartó. Hutaüveg, XIX. század vége. RRM 75.28.8. 52. Mária szívét ábrázoló üvegkép, „Herz Mária" felirattal. Sandl (Ausztria), XIX. század. RRM 7470. A reprezentatív búcsús ajándék egyik szép emléke az andocsi Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja Szt. Katalinnal és Dorottyával. Mária piros palástban, a gyermek Jézus kék köpenyben, mellettük jobbról balról a kegytemplom oltáráról ismert Szt. Dorottya és Katalin állnak. Szűz Mária fején a magyar korona látható. Andocson, többek emlékezete szerint, a generációkon át őrzött burított Mária előtt, esténként együtt imádkozott a család. Szintén Andocsról származik, és egy kapolyi református családtól került a Rippl-Rónai Múzeum birtokába Ádám és Éva viaszkompoziciója. (50. ábra) Salzburgi munka. A házioltárok tárgyai később cserélődtek. A polcos kászlira a búcsúkban vásárolt díszpoharak és csészék közé többnyire porcelán lourdesi szobrot állítottak. A Zselic falvaiban a századelőn még láthatók voltak a hutaüveg gyertyatartók, feszületek, Mária-szobrok. Ezeket a múlt században, részben a lukafai üveghutákban készítették és búcsús ajándékként vásárolták. A gyertyatartókat párosával vették és a sublóton szimmetrikusan helyezték el. A szimmetrikus elrendezés példája ismert volt a falusi kápolnákban. Hatására alakulhatott ki a lakások szakrális terének díszítése. A Rippl-Rónai Múzeum Jézust formáló üveggyertyatartójának párja feltehetőleg Szűz Máriát ábrázolta. Hasonló, a zselici üveghutában készült darabokat láttunk 1970-ben Mozsgón. (51. ábra) Különösen a németek lakta Zselicben kedvelték az üvegre festett népi szentképeket, Hinterglasokat. Nemcsak a parasztházak szentsarkát díszítették, hanem az útmenti kápolnák belsejét is, ahova fogadalomból (votív) céllal adták. A fali szentképeken kívül, a kor ízléséhez és stílusához igazodóan profán témákat, táj- és zsánerképet egyaránt vásárolták. Az üvegképek egy részét házaló vándor árusok értékesítették, részben pedig búcsújáróhelyen árulták. Vidékünkre főleg az észak-ausztriai Sandlból és a csehországi Buchersből hoztak képeket. (SZACSVAY É., 1996. 23.) Az 1880-as évekig Németlukafán is dolgoztak a Szudéta vidékről telepített vitriáriusok (üvegesek), akik nemcsak üvegfújással, hanem festéssel is foglalkoztak. A vallásos családok a búcsúban vásárolt imalapokat a templomi és otthoni ájtatosságok alkalmával egyaránt használták. A századelőn az emlékezet szerint a turbéki búcsúban egy ponyvaárus még árult imalapokat, énekfüzeteket, szentképeket és nyomatokat. Kínálatában német és horvát nyelvű, Turbékra aktualizált búcsús imákat és énekszövegeket egyaránt lehetett találni. Maria-Hilf kegyképet ábrázoló színes szentképeket is terjeszett. 410