L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

amelyre 1780-as években került sor. A mondott időszakban a somogyi református templomok egy része még talpgerendával és virágos festésű kazettás mennyezettel készült. Ilyen ünnepi díszbe öltöztették Szenna 1785-ben emelt barokk templomának teljes belső berendezését. Dúsan virágozott reneszánsz ízű mennyezete, karzatai és padjai Nagyváti János festőasztalos keze munkáját dicsérik. (11. ábra) Somogy a magyar népi építészet térképén A talpasház. Kinek ne ez jutna azonnal eszébe Somogy népi építészetéről? Nagyon is érthetően. Hiszen a népművészet virágkorában, az első néprajzi megfigyelések idején a XIX. század középső harmadában a Belső-Somogyba és Zselicbe látogató még egész zsúpfödelű talpasházakból álló utcákon, sőt kis falvakon át róhatta útját. E megkapóan szép, a gótika, a reneszánsz és a barokk hatását magukon viselő épületek néhány emléke máig fönnmaradt, közülük öt a szennai szabadtéri múzeumban látható. Bármily nagy szerepet játszottak azonban a talpasházak a vidék életében, „Somogyország" hagyományos építészete sokszínű, amelynek fontos részét képezték a föld és más szilárd falú házak is. A népi építészet helyi tudománytörténete a XIX. század elejéig nyúlik vissza. Az első jelentős népismereti dolgozatot, amely a ,fiómép" otthonaira is kiterjedt, Nemes Apáti Kiss Sámuel (Kiss S. N. A.) közölte a Tudományos Gyűjteményben 1822-ben Értekezések Somogyról címmel. A megye első monográfusa, (Nagy)Szakácsi Csorba József 1857-ben a Somogy vármegye ismertetésében már a falusi házak sokféleségéről és átalakulásáról számol be. A XIX-XX. század fordulóján készült nagy összefoglalásokban egymás után jelennek meg a Somogyra és az itteni nép lakására vonatkozó adatok; Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben lapjain Baksay Sándor (1896. 263-360.), a Borovszky Sámuel szerkesztette Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat önálló kötetében Csánki Dezső (1916), A magyar nép művészetében (1912. IV) Mihalik Gyula ír róla. A Millenniumi Kiállítás Néprajzi Falujában a dél-dunántúli népi építkezést a csökölyi talpasház és portája képviseli. (JANKÓ J., 1894. EA 940.) 1902-ben Jankó János A Balaton-melléki lakosság néprajzában a somogyi part népi építészetét is bemutatja. A XX. század első évtizedeitől az építészek egyre több parasztházat mérnek föl (Foerk Ernő 1927., Kertész K. Róbert-Sváb Gyula én.), Tóth Kálmán a Balaton környékéről (1936), Kiss Tibor a Szigetvidékről (1943) ad ki könyvet. Az 1930-as évektől módszeres néprajzi 40