L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

27. Fa harangláb a temetőben. XIX. század vége, Tapsony. Lantos Miklós felvétele, 1996. 28. Harangtorony. XIX. század, Inke. Lantos Miklós felvétele, 1970. eső dombokon, pusztákon a hívek azért kérték felállításukat, hogy a szentmisétől távol, a harangszó legalább az imára figyelmeztesse őket. (HOSS J., 1948. 95.) A haranglábak fa, vagy a szilárd építőanyagát a faluközösség biztosította. Megáldásukra rendszerint a legközelebbi plébánost hívták meg. Somogyban kétféle harangláb változat ismert. Az ágas fákból összeállított, kúpalakú fedéllel ellátott típusok találhatók a zselici Antalfaluban, Somogyapátiban, Heresznyén, Nagyatád simongáti részén, valamint Tapsony ban. (27. ábra) Már csak néhány helyen látható kőből, illetve falazott téglából épített, sátortetős, egyemeletes harangtorony. Egyik legszebb példája Inkén áll. A torony bejárati ajtaja fölött, az osztópárkány magasságában, falfülkében Piéta kvalitásos, kőből faragott, festett szobra látható. (28. ábra) Hasonló típusú harangtorony a Babócsa melletti Péterhidán található, ahol az építmény mellett kétoldalról nyitott kis kápolna is áll, benne kőfeszület. Böhönyén a Kanizsa-Marcali útelágazásnál, a település központjában, e célra ugyancsak téglából falazott, támpilléres tornyot építettek. A harangot délidőben, az Úrangyala-imádságára mindenütt megkondították. Az elhunytakat nemcsak haláluk órájában, hanem a falun áthaladó temetési menetet kísérve is elsiratta a harang. Ez utóbbi „lelke üdvözüléséért" mindenkinek megjárt. Somogyban számos szőlővidéken harangoztak a viharfelhők ellen. A szokás Kaposvár szőlőhegyein az 1940-es évekig megmaradt. (HOSS J., 1948. 142.) A képoszlopokat valamint a védőszentek határbeli szobrait, közösségek, családok, egyének, fogadalomból emeltették. Kereszteket nemcsak hálából, vagy oltalmazó szándékkal, a táj, a település, a szőlővidék, a legelők, a termőföldek védelmére, hanem balesetek emlékére is állíthatták. Fenntartásukra sok esetben írásos alapítványt tettek, amit rendszerint a plébániák irattárában helyeztek el. Arra is van példánk, amikor a családok generációkon át gondozták, szükség esetén felújították az emlékeket. Szentháromság oszlopokat és szoborcsoportokat a települések közterein és a templomok szomszédságában, a XVIII. század második felétől egy-két kivételtől eltekintve, a kegyúri családok vagy az egyházközségek állították. A kutasi Szentháromság oszlopot minden bizonnyal Padányi Bíró Márton püspök kőfaragói, Schmidt J. Ferenc és Walch Tamás veszprémi szoborcsoportja ihlette. A XVIII. század második felében készült, alkotója ismeretlen. A harmonikus, jóval kisebb arányú kompozíciót eredetileg négy mellékalak díszítette. Talapzatán 398