L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

A környező somogyi és baranyai protestáns falvakban e napokon mezőgazdasági munkát nem végeztek. Baromfit vágtak, sütöttek, főztek, ünnepi ebédre várták a rokonságot. A kocsikat lemosták, elővették az új lószerszámokat, az ünnepélyes alkalomkor használt ún. sallangos - szíjas nádostornyeleket, a vesszőből fonott fédères kocsiüléseket, ezt új lótakaróval borították, rá még fehér lepedőt is terítettek. Felültették anyjukkal valamint keresztanyjukkal az új ruhába öltöztetett eladó leányokat, s így indultak a turbéki búcsúra. A legények rendszerint rendbetett, felújított kerékpáron érkeztek. A templom körüli vásárban, a sátrak között sétálva mindenki megtalálta ismerősét, párját. Utána odamentek a Tepsisnek nevezett helyre, ahol már szólt a zene és délfelé már kevesen táncoltak is. Itt mindig valamelyik szigetvári cigánybanda muzsikált a Sárköziek közül, akiket csak Réteseknek neveztek. Volt belőlük vagy három bandára való is, közülük leghíresebb, a kitűnő primás Rétes Bandi. Az itt táncolók között elvegyülve nézelődtek, készülődtek a délutáni nagy mulatságra. Délben mindenki hazatért a szőlőbeli présházához, ahol a meghívott rokonsággal együtt megebédeltek. Délután a táncmulatságban már megjelentek a szorzok is. Ha már régebb idő óta tartott az ismeretség a legény és a leány között, akkor a szülők gyakran a szörző közvetítésével még abban is megállapodtak, hogy kétasszonynap között (Nagyboldogasszony és Kisasszony napja) mikor lesz a keretes. Az emlékezet szerint magánjelleggel, különösen az első világháború időszakában, a protestánsok külön is keresték a Segítő Szűz oltalmát. Fronton harcoló apjukért, férjükért, gyermekükért imádkoztak. Sokan fogadalmat is tettek, hogy családtagjuk hazatérése esetén rendszeresen elgyalogolnak Turbékra. (ĴPM NA 427/84.) A belső-somogyi táj gazdag történeti múlttal rendelkező központja Segesd Már a XIII. századtól ismert ferences kolostora, amely a XIV század végétől a rend Szt. Lászlóról nevezett ferences tartomány központja lett. A hagyomány szerint a segesdi ferencesek Szűz Mária tiszteletére szentelt első templomát Nagyboldogasszony ünnepén már az 1400-as évek elejétől felkereste a környező táj népe. Ezért kegyura, a Marczali család, 1433-ban IV. Jenő pápától kieszközölte a Boldogasszony mennybevétele napjához kötődő búcsúkiváltság elnyerését. (BOZSÓKY P G., 1993. 202.) A hódoltság időszakában Segesd teljesen elpusztult. A ferencesek 1687-ben, visszatelepülésüket követően új kolostort és templomot építettek. Az új templom titulusa Alexandriai Szt. Katalin vértanú lett. 388