L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

Bagói András botfaragó volt. Kivadáron és a Baranya megyei Botykán szolgált pásztorként. Csak kései faragványait ismerjük, melyeket 1891 és 1903 között faragott. (74-75. ábrák) Sorozatban készítette a vékony botokat, fokosokat és karikásnyelet. Használatra alkalmas szerszámot alig ismerünk tőle. A faragványainak a szerkezete és mérete eltérő, viszont a formája, a technikák: karcolás, domborúfaragás, ónöntés, színezés; a motívumok egy része és a díszítmény felépítése beleillik a hagyományba. A faragványait történelmi képekkel díszíti, amihez feltehetően a korabeli kiadványok illusztrációit használja előképként. Átfogalmazza a sajátos pásztorművészeti formanyelvre, vagyis a jelenetből kiemel egy-két személyt és a hozzájuk tartozó jelképes tárgyat, amit felnagyít. A pásztor és betyárfigurákhoz hasonlóan a történelmi személyiségeket is egy-egy jelképes motívummal és a jellegzetes öltözékkel jellemez. Kossuth Lajos mentés, szakállas figura, fején Kossuth kalap, a kezében zászlót tart, Petőfi a Nemzeti dalt tartalmazó irattekercset fogja, Batthyány Lajos mellé szomorúfüzet farag, Lehel vezér kürtöt tart a kezében. A motívumokat megnevezi, például a szirén felirata: „ÉN HABLEÁNY VAGYOK JAJ NEKTEK MAGYAROK." Bagol legtöbb faragványa ajándék, ezért írja rájuk a magyarázó feliratokat. A somogyi pásztorművészet a magyar népművészet egyik utolsó nagy teljesítménye. Földrajzi határai délkeleti és nyugati irányban túlérnek Somogy területén. A tehetséges faragók egy része, például Hodó József, Bagol András, Kiss István és néhányan a belső-somogyi faragók közül nemcsak a megyében űzik pásztori és faragó tevékenységüket. Ezért áthozzák és továbbviszik mind azt az eredményt, amit a különböző vidékek faragói vagy éppen önmaguk elértek. Az emlékanyag jellege azt mutatja, hogy már a korszak első felében és később egyre nagyobb mértékben, a faragók „kifelé" dolgoztak. Jövedelmük egy része - akár pénz, akár egyéb formában - a faragásból származott. A külső megrendelők és vásárlók igénye tükröződik a faragványok díszítményének kiválasztásában, mértékében és minőségében. Esztétikai szempontból ez a hatás valószínűleg pozitív volt, de mindenképpen befolyásolta egy népművészeti ág fejlődését. Arra késztette a pásztorfaragókat, hogy a legelők visszaszorulása miatt egyre bizonytalanabbá váló pásztori keresetet kiegészítsék a faragásból származó jövedelemmel. Ez a folyamat készíti elő azt a hatalmas változást, ami a századfordulót követő évtizedekben a népi iparművészeti faragás kialakulásának legfontosabb helyszínévé teszi Somogyot. 369 73. Karcolt pipaszár rajza. Készítette Jáger József 1897ben. Felsobogátpuszta. RRM9254.