L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

6. Balatonendréd látképe. a század közepén nagylétszámú családok laknak együtt, közös feLantos Miklós felvétele, 1975. dél alatt vagy egy telken több házban. (HORVÁTH J., 1975. 239-242.) Hovatovább a belsőség járhatatlanná lesz. Nő a kényelmetlenség és a tűzveszély. Az utóbbi körülménynek tudhatók be az olyan adminisztratív rendelkezések, amelyek a települések megosztottságát is elősegítik. Már 1717-ben megyei statútum írja elő, hogy a szegény nép gabonájának, szénájának tároló építményeit a lakóhelyhez közel, de azon kívül építse föl. (T. MEREY K., 1965. 14.) A XIX. század közepére az épületek rendje sok zselici és belső-somogyi faluban anarchikussá válik. A problémát sok zökkenővel ugyan, de az 1860-as évek helységregulációi során megoldják. (HOFER T., 1955.) A tagosítás alkalmával új telkeket mérnek, kiegyenesítik az utcákat (3. ábra), számos talpasházat görgőkön más helyre tolnak, és a külső kertekben lévő épületeket betelepítik az udvarokra. A mai utcahálózat is ennek a rendezésnek az eredménye. Amikor a XIV században a feudalizmus szervezete, s vele a jobbágytelek rendszer kialakul, a házakhoz vidékenként meghatározott nagyságú beltelek, fundus tartozik, amelynek a szélessége ekkortájt Somogyban 40-60 méter között váltakozik; a XIX. századra viszont általában a felére csökken. A telket kerítés övezi, 36