L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

tására, a történelmi személyek és események ábrázolására is egyre több példát láthatunk. (74. ábra) A korszakra a jelképes ábrázolási mód a jellemző. Az emberalakok öltözéke jelzésértékű. A kiegészítő és a háttérmotívumoknak, az alakok beállításának jelképes tartalma van, amit bizonyítanak a századvégi faragványokra írt, motívumokat értelmező feliratok. A kilencvenes évektől egyre több jelét tapasztaljuk az ábrázolásmód megváltozásának. A faragvány okon a jelkép helyét átveszi a környezet stilizált ábrázolása, a fák, a virágok, a legelésző állat, melyek az állandóság helyett a pillanatot ábrázolják. A pásztorművészet egyik összetevője, a kiforrott tárgyforma, a köznapi eszközöket éppúgy jellemzi, mint a díszítéssel ünnepivé emelt pásztorfaragványt. Faragóegyéniségek, faragókörök (1860-1900) Xantus János 1872-73-ban és 1888-89-ben, Herman Ottó az 1890-es években több alkalommal vásárolt díszes pásztor holmit a somogyi faragóktól az 1873-as bécsi világkiállításra és az 1896os ezredéves kiállításhoz. A pásztorművészetre irányuló figyelem ellenére az alacsonysorsú alkotó személye homályban maradt. A faragók többségének a neve még ma is ismeretlen, a művészi tevékenységük csak az emlékanyaguk vizsgálatával ismerhető meg. A faragás állandó gyakorlásával kibontakozik az alkotó egyéni stílusa, aminek a jellemzője, hogy tökéletesen illeszkedik a táji stílusba, ugyanazokat a tárgytípusokat, díszítő technikákat és motívumokat alkalmazza, de egyéni módon átformálja a hagyományt, sőt a tehetségesebbek új elemekkel is bővítik, amit a társak is megtanulnak. A legtöbb faragótól csak néhány sótartót, vagy tükröst ismerünk, néhánynak az emlékanyagában sokféle eszköz megtalálható, mások bizonyíthatóan csak néhány tárgyfajtára specializálódnak. Egy külső-somogyi faragótól, akinek a nevét nem ismerjük, több évszámos, feliratos spanyolozott sótartó maradt meg. Felirataik: „SIMON GYÖRGY 1867," „MÜLLER JÁNOS 1872." A faragó mestere a spanyolozásnak és igen jó a formaérzéke. A motívumok hátterét spanyolozza, ezért kisebb virágmotívumokkal díszíti a sótartók palástját, amit szokatlan módon függőlegesen, vagy vízszintesen bont kisebb mezőkre. (50. ábra) Néha a szaru50. Sótartó, virágmotívumokkal díszítve, a háttere spanyolozott. Felirata: „SIMON GYÖRGY 1867". Külső-SoRRM 10775. 357