L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

tására, a történelmi személyek és események ábrázolására is egy­re több példát láthatunk. (74. ábra) A korszakra a jelképes ábrázolási mód a jellemző. Az ember­alakok öltözéke jelzésértékű. A kiegészítő és a háttérmotívumok­nak, az alakok beállításának jelképes tartalma van, amit bizonyí­tanak a századvégi faragványokra írt, motívumokat értelmező feliratok. A kilencvenes évektől egyre több jelét tapasztaljuk az ábrázolásmód megváltozásának. A faragvány okon a jelkép helyét átveszi a környezet stilizált ábrázolása, a fák, a virágok, a legelé­sző állat, melyek az állandóság helyett a pillanatot ábrázolják. A pásztorművészet egyik összetevője, a kiforrott tárgyforma, a köz­napi eszközöket éppúgy jellemzi, mint a díszítéssel ünnepivé emelt pásztorfaragványt. Faragóegyéniségek, faragókörök (1860-1900) Xantus János 1872-73-ban és 1888-89-ben, Herman Ottó az 1890-es években több alkalommal vásárolt díszes pásztor holmit a somogyi faragóktól az 1873-as bécsi világkiállításra és az 1896­os ezredéves kiállításhoz. A pásztorművészetre irányuló figyelem ellenére az alacsonysorsú alkotó személye homályban maradt. A faragók többségének a neve még ma is ismeretlen, a művészi te­vékenységük csak az emlékanyaguk vizsgálatával ismerhető meg. A faragás állandó gyakorlásával kibontakozik az alkotó egyéni stílusa, aminek a jellemzője, hogy tökéletesen illeszkedik a táji stílusba, ugyanazokat a tárgytípusokat, díszítő technikákat és motívumokat alkalmazza, de egyéni módon átformálja a hagyo­mányt, sőt a tehetségesebbek új elemekkel is bővítik, amit a tár­sak is megtanulnak. A legtöbb faragótól csak néhány sótartót, vagy tükröst isme­rünk, néhánynak az emlékanyagában sokféle eszköz megtalálha­tó, mások bizonyíthatóan csak néhány tárgyfajtára specializálód­nak. Egy külső-somogyi faragótól, akinek a nevét nem ismerjük, több évszámos, feliratos spanyolozott sótartó maradt meg. Felira­taik: „SIMON GYÖRGY 1867," „MÜLLER JÁNOS 1872." A faragó mestere a spanyolozásnak és igen jó a formaérzéke. A mo­tívumok hátterét spanyolozza, ezért kisebb virágmotívumokkal díszíti a sótartók palástját, amit szokatlan módon függőlegesen, vagy vízszintesen bont kisebb mezőkre. (50. ábra) Néha a szaru­50. Sótartó, virágmotívu­mokkal díszítve, a háttere spa­nyolozott. Felirata: „SIMON GYÖRGY 1867". Külső-So­RRM 10775. 357

Next

/
Oldalképek
Tartalom