L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Fémművesség (Balázs György)

szőlőmetsző kés (Faluhídvég, 1790.; kacorkés: Kaposújlak, 1769.; Kőröshegy három pecsétjén, 1738, 1769, 1769.), sarló, aratósarló (Fájsz, 1812-1846.; Gadány, 1830-1856.; Gyarmat, 1843.; Kadarkút, 1849-1853.; Kisbárapáti, 1854.; Liszó 1771, 1852.), kasza (Gige, 1819.; Kisbárapáti, 1854.; Kisberki, 1845.; Kisdobsza, 1853.; Kozma, 1788.; Kutas, 1815.). Az állattartással kapcsolatos díszített vaseszközök száma még kevesebb. A pásztorok által használt terelőeszközök, botok, balták egyike-másika igen díszes kivitelű. A faragott fa botokat helyenként cifrázott fejű balták, kanászbalták, rézfokosok váltják fel. A bőszénfai mezőőrtől vásárolt balta kanászbalta volt eredetileg, nyele szegekkel kivert, feje egyszerű kialakítású acél baltafej. A Kopaszhegy-pusztáról való „régi pásztor fokos" Kapoli Antal juhászé volt, 1928-ban vette tőle 10 pengőért Gönczi Ferenc, s ennyit ír róla: „Foka ónból, botja sárgabarnás. " Díszesebbeket talált Bátky Zsigmond néprajzi múzeumok tárgyi anyagát bemutató kötete számára Somogy vármegyéből, igaz, ezek fából és szaruból, vagy csak fából készültek. A következőképpen írja le: juhászkampó, „vagy inkább juhászkampóból és fokosfejből kombinált bot. Feje egészen szaruból van kifaragva, oldalán bevésett s vörös és zöldpecsétviassszal kitöltött virágdísz, végén kifent bajuszú, pörgekalapos, szabadon faragott emberfej látható. " Közli egy hasonló másiknak a rajzát is, amelyre lófej et faragott a pásztor, majd erős kritikával egy harmadikat, „...egy darabból, egész állatsereglettel. Tudálékos ember munkája, a mely minden technikai kiválósága mellett is elárulja azt, milyen ízléstelenségbe téved a parasztművész, ha a maga talaját elhagyva mindenáron virtusdarabot akar alkotni. " (BÁTKY ZS., 1906. 107.) A réz öntést általában egy-egy pásztorember is meg tudta csinálni, de rézművességgel a cigányok is foglalkoztak, lekvárfőző üstöket, pálinkafőző edényeket is készítettek. A rézműves a kovács és a lakatosmesterséghez hasonló szerszámokat használ: kalapácsokat, üllőket, fogókat, fakalapácsokat. (BODGÁL F, 1981. 384.) Az állat terelését, egyben tartását szolgálta a kolomp, a csengő is. Az állat, a csorda, a nyáj, a ménes, stb. megszokott hangjaira mozog, követi társait. Csengőt elbitangoló állatoknak, bárányoknak tesznek a nyakába, hogy a pásztor hallja, merre járnak. A szekér mellett futó csikóra is tesznek csengőt. A Csökölyből való harang alakú, sárgaréz csikócsengőt utóbb birkákra is használták. Egy másik csikócsengő harang formájú, rézöntő cigány munkája lehet. Belsejében vasdróttal rögzített vasgolyó adja meg a hangját. (25-26. ábra) 318 32. Fejsze. Szentborbás. DM84. 155.1. 33. Acsszalu. DM