L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Fémművesség (Balázs György)

28. Négyágú szigony XIX század második fele. Zamárdi. RRM 73.35. 209. 29. Ötágú szigony XIX század második fele. Zamárdi. RRM 73.35. 201. A baltás típusú metszőkések formai kialakítása hasonló, eltérést a méretek különbözősége okoz. A baltás szőlőmetsző kések két változata az ívelt, rövid élű és a hosszabb, egyenes élű, rövid ívelt csúccsal. A balták is lehetnek egyenes oldalúak, illetve trapéz alakúak. A díszítés általában a penge felső szélét kíséri végig, gyakran a baltát is díszítik beveréssel, datálásssal, monogrammal. A kaposvári múzeum gyűjteményében lévők közül a legszélesebb pengéjű szőlőmetsző kés éle erősen lefelé hajlik, baltája kicsi, a kés felső széle beütésekkel díszített. A kés nyéltüskéje vasörvvel megerősített nyélbe van beverve. 1934-ben gyűjtötte Gönczi Ferenc Taszáron, feljegyezve hogy „A szőlőt a görbe résszel metszették a hátul kiálló résszel pedig vágtak. " A szőlőmetsző kések egyik legszebb darabja hosszú nyelű, pengéje kopottas, rövid, szépen ívelt. Baltája a pengéből ívekkel tagoltan kiemelt, csipkés szélű, felületét gazdag mértanias poncolás díszíti: rácsszerű beverés, pontozás, monogram. (18. ábra) A baltás metszőkések következő csoportja szintén nyéltüskés, rövidebb-hosszabb pengéit, a balta felületét beverések, poncolás, monogram díszíti. Az Ordáról származót 1924-ben gyűjtötte Gönczi Ferenc, baltáján pontokból és ívekből bevert dísz látható. Pengéjének éle duplán ívelt, húzva-tolva metszésre egyaránt alkalmas. A Kaposvárról bekerült szőlőmetsző kés széles, ívelt baltáján csillagszerű poncolt díszek között „KHI" monogram a tulajdonost jelölhette. (19-20. ábra) A török hódoltságot, a felszabadító harcokat és a Rákóczi-felkelést követően a XVIII. század első felében meginduló telepítések és spontán betelepedések, valamint a természetes szaporodás megnehezítette az „elvadult területek miatt összeszűkült határú falvak megélhetési lehetőségeit". Kézenfekvőnek látszott a középkori földszerzési gyakorlat, az erdőirtások továbbfolytatása. A XVIII. század első felében az irtások nagy arányú kiterjedése a földesurak és az úrbéresek számára egyaránt előnyös volt: „Az irtásokra kivetett viszonylag mérsékelt szolgáltatások ugyanis csábítólag hatottak a kevés földdel rendelkező úrbéres lakosságra. Ugyanakkor érdekeltek voltak az irtásokban a birtokosok is, akik az adómentes időszak eltelte után az állami adóterhek által nem zavart s ennek következtében nagyobb jövedelmet láttak e területekben" (KANYAR J., 1989.) A szentgyörgyvári, bagolai és látóhegyi szőlőhegyek articulusaiban 1771-ből a következőket olvashatjuk: „Articulus 26. Hogy egyik gazda a'másik elejben rendetlenül ne ircson és az által veszekedést és verekedést ne okozzon, senkinek irtani az uraság tisztyei engedelme nélkül nem lesz szabad, ha nem a'ki mennyire engedelmet nyer, magát ahoz tartsa 4 forint büntetés alatt, éhez járul az is, hogy a ' mely föld egyszer szőlővel béplántolva lészen, azt 316