L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Fémművesség (Balázs György)

23. Répaásó, XIX. század vége. DM 24. Gyökérirtó kapa feje, poncolt díszítéssel. XIX. század második fele. Barcs. DM86.92.1. Barcs környékéről (Pusztabarcs, Szilitanya) egy kapa (1. ábra) egy sarló (4. ábra), képviseli a földművelés kézieszköz anyagát. A famunkák munkaeszközei között a római korból köpűs vésőt (3. ábra), a középkorból vékony nyakú és pengéjű ácsszalut (6. ábra), fejszét (11. ábra), vésőket (8. ábra) találunk. A régészeti anyagban található ökörpatkó (5. ábra), a halászat eszközei között szigony, horgok (7. ábra), valamint egyéb használati és dísztárgyak, öntött csatok (13. ábra), karperecek (12. ábra), réz ruhadíszek, kések (15. ábra) és egy balta nélküli szőlőmetsző kés. A régészeti leletek között talált fém tárgyak formai és funkcionális azonossága évszázadokon keresztül kimutatható a legtöbb eszköznél (pl. szőlőmetsző kések, famunka eszközei, mezőgazdasági eszközök, stb.). A mezőgazdasági munkák eszközei közül nagy számban szerepelnek a fogazott élű sarlók, az aratósarlók. Ezek korai darabjait kovács készítette, majd egyes vidékeken manufakturális keretek között szériában gyártották, s vitték eladásra más vidékekre. Gönczi Ferenc régibb gyűjtéséből származó fogazott élű sarlók között három díszítettet is találunk. Egyiknek a széle félkörív alakú beveréssel, poncolással díszített. Gönczi feljegyzése szerint egy „horvát fóldmíves ajándéka". A másik a leírás szerint „csillagos diszités a sarló részen végig, egyik oldalról. " A harmadikról annyit jegyez fel, hogy beszerzésének ideje 1912 előtti, a sarlót egyik oldalról „kivésések, czifrázatok" díszítik. (16-17. ábra) A másik nagyobb kovácsoltvas tárgycsoportot a szőlőmetsző kések alkotják. A szőlőművelésnek régi hagyományai vannak Somogyban. A XVIII. század második felében a földművelésre alkalmasabb határral rendelkező helységek (Szőlőskislak, Szőllősgyörök, Kéthely) határukat már mind három nyomásban művelték. A fonyódi, marcali, baglasi és a gombai hegyeken több községnek is voltak szőlői. (KNÉZY J., 1991. a. 35-54.) A Berektől, a Kis-Balatontól délre, délnyugatra eső dombvidéken is nagymúltú borvidék húzódik végig. „Fényes Elek a megye legjobb borait termelő tájai közé sorolta. Kiemelte, hogy Kéthely en a baglasi hegyen jó veres bort termeszt a lakosság; Marcali szőlőhegye nagy kiterjedésű. Gadánynak is jó szőlőhegyét jegyezte fel, Gombával és Horvátkúttal kapcsolatosan igen jó fehér boráról ír. Felsorolásából Gamás, Edde, Tapsony sem maradt ki. " (KNÉZY J., 1991. b. 470.) Megjegyzi, hogy jobb minőségű bor a nagyobb uradalmakban (Széchenyi, Hunyady, Festetics) és a közép- és kisnemességnél termett. Közli 1796-ból a marcali hegyen lévő, Duka Dömötör vasárus szőlőjének és présházának leltárát. A részletes leltár a következő - tárgyunk szempontjából érdekes tételeket tartalmazta: „bor szűrővass rosta kettő, csöbör hordó rud vass lánczon, ... Prés házban egy prés kerekes srójfal, két vas karikára, az 314