L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Fémművesség (Balázs György)

élő iparosok mind paraszti rendű emberek, nemcsak iparukat gyakorolják, hanem mezőgazdasági munkával is foglalkoznak, valamennyien a földesúri joghatóság alá tartoznak. Sokan mennek el nyárra messzi földre aratni, csak azért, hogy téli kenyerüket biztosíthassák, s ezek inkább csak télen dolgoznak iparukban. ...mióta az iparosokat adózásnak vetették alá, közülük igen sokan, a szerfölött nagy szegénység súlya alatt, lemondtak előző foglalkozásukról, a céh-társulatot is teljes egészében elhagyták, mások viszont fel sem vetették magukat a céhbe, hanem elsősorban mezei munkára adták fejüket s foglalkozásukat csakis saját szübégletük fedezésére gyakorolják:' (KANYAR J., 1989. 144.) A múzeumokba bekerült fém tárgyi anyag nagy része a múlt század második feléből való, abból az időszakból, amikor a hagyományos fémművesség keretei kezdenek megváltozni, majd az ipartörvényt követően (1872) megszűnnek a céhek, amelyek keretet szabtak addig a kézműves mesterségeknek. Bartócz József a magyarországi kovácscéhekről szólván így ír erről: „A kovácsok vonatkozásában több oldalról is jelentkezett a veszély. Egyrészt a mesterség differenciálódott. Egyes szakmák termékeire már nem volt igény (pajzsgyártók, fegyverkovácsok, tűkovácsok). így ez a helyzet a céhek között állandó vita tárgya lett. A XIX. század elején megindult nagyarányú építkezések ugyan fellendítették a vasmüvességet, gyönyörű kovácsolt erkélyek, ablakrácsok, vaskapuk és kerítések készültek, erre azonban csak a jól képzett kisszámú művészi érzékkel rendelkező kovács vagy lakatos vállalkozhatott:' (BARTÓCZ J., 2000. 48.) A kovácsoknak először a külföldről érkező vastermékekkel, valamint a hazai vasgyárak áruival kellett versenyezni. A gyáripar olcsó termékkel jelentkezve versenyt jelentett a kézműiparnak. „A kéziszerszámok készítését a kovácsok kénytelenek voltak átengedni agyáriparnak. A kovácsmesterség másik nagy területe az állati vontatású kocsik, szekerek vasalása, az állatok patkolása, valamint az ekék készítése, élezése vonatkozó igény is rohamosan csökkent. " (BARTOCZ J., 2000. 49.) A kovácsok készítettek épületekhez ablakrácsot, ablaktáblákat, ajtóvasalásokat, kilincseket, házoromdíszeket, széldeszkafogó vasakat. Változatos formája, díszes kialakítása lehetett a kovács készítette egyszerűbb használati eszközöknek, tárgyaknak is. A fémművesség tárgyi anyagát a kovácsokon túl parasztok, de inkább paraszti specialisták készítették: rézből csengőket, dísztárgyakat (csatokat), ólomból orsókarikákat, guzsalyszegeket, kampós botok fejét öntötték. Főleg pásztorok díszítették ólomberakással botjaikat, ostorok nyelét, késtokot, borotvatokot. A cigány fémművesek is a falusi specialisták közé tartoznak. Öntöttek csengőket, pipaszurkálókat, csigacsinálókat, vasból kovácsoltak cigányfogasokat. (TIMAFFY L., 1991. 261.) A Somogy 10. Köpűs véső. Bronzkor. Barcs-Pusztabarcs. DM87.8.191. 11. Fejsze. Barcs-Pusztabarcs. DM 12. Öntött karperecek. Barcs környéke. DM 13. Csatok. Barcs-Szilitanya. DM 14. Köpűs véső. Bronzkor. Barcs-Pusztabarcs. DM 15. Kések. Barcs-Vukovári mező. DM 93.16.127., 93.16-131. 311