L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

25. Vesszőkas. Karád. RRM 62.21.1. 26. Vesszőkosár. Maries József készítette 1950 körül. Somogyszob. RRM 81.4.6. 27. Véka. 1930 körül készült Hencsén. RRM 78.21.14. megtalálhatók. (KOTICS J., 1988. 35.) A fonott méhkasokról a XVI. századtól tesznek említést a források. Ezek főleg vesszőből vagy iszalagból készültek. A XIX. század közepén a szalmakasok, majd az 1900-as évek elejétől uralkodóvá vált keretes kaptárak szorították ki őket a használatból. (KERECSÉNYI E., 1969. 225.) A vesszőkasok közül megyénkben a nyújtott, hengeres testűek voltak általánosak, melyek bordázatát a vastagabb ágak adták. Ezt fonták körbe vesszővel vagy iszalaggal. A röplyukat fonás közben kihagyták, vagy utólag vágták ki. A vesszőkasokat pelyvával és marhatrágyával kevert agyagos földdel tapasztották, hogy a méneket megvédjék a kártevőktől és az időjárás viszontagságaitól. (25. ábra) A parasztgazdaságokban különösen nagy szerepet játszottak a vékák és a kosarak, melyek nemcsak megkönnyítették a teherhordást, de tárolásra is használták őket. A legismertebb vesszőkosártípus a századfordulóig a félgömbölyded káváskosár volt. Ez a kosárforma századunk elejére már csak a magyar nyelvterület északi részén maradt fenn, másutt kiszorította a használatból a fenekes szegett kosár. (JUHÁSZ A., 1991. 467.) Ez a kétfülű, kerek vagy ovális alakú, lefelé fordított csonkakúp formára kötött kosár különböző méretben készült rendeltetésének megfelelően. (26-27. ábra) Használták őket burgonya betakarításához, takarmányszállításhoz, de termény tárolására is. Orbán György Szennában az 1940-es évek elején akkora vesszőkosarat font, hogy télen a padláson 5 zsák diót tudott benne tárolni.Hasonló űrtartalmú vékát készített egy kapolyi parasztember is, amit a könnyebb mozgatás érdekében négy füllel látott el. A kétfülű vesszőkosár kötését a fenékrész bordáinak méretre szabásával kezdik. Hat darab vastagabb vesszőt választanak, azok közül hármat középen kb. 5 cm hosszan felhasítanak, majd a hasítékba befűzik a másik három vesszőt. A fenék bordáit kétszer körülfonják, majd a bordákat sugáralakban széthajlítják, így folytatják a fonást. A fenék befejeztével a válogatott vesszők közül kettőt-kettőt a bordák mellé, a fonat közé szúrnak, majd meghajlítva őket a tetejüknél összekötik. Ezek a vesszőszálak lesznek a kosár oldalbordái, amit karónak neveznek. E karók mellé további vesszőket szúrnak a fenékrészbe, ezek az ún. lábvesszők, ezekből készül az alsó koszorúfonás. A lábvesszőket nem vágják le a koszorú fonását követően, hanem a maradékot az oldal fonásához is befogják. Egyes fonást alkalmaznak a gyűrűig, majd a gyűrűt kettes fonásmóddal végzik. A gyűrű elkészültével ismét egyes fonás következik. 302