L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

2. Kéregedény, „bédó". Készült 1880 táján Pogányszentpéteren. TGYM 52. 237.1. Berentés Tamás felvétele. 3. Kéregsótartó. Berzencén készült 1935 körül. TGYM 54.121.1. Berentés Tamás felvétele. Az év nagy részében keservesen élő törpe- és kisbirtokos parasztok ugyanis nemcsak táplálékuk jelentős részét szerezték gyűjtögetéssel, de házuk, bútoraik, háztartási eszközeik zömét is maguk készítették fából, karóból, vesszőből, kéregből. A cél a tartósság volt és hogy lehetőleg ne kerüljön pénzbe. Arra legfeljebb a pásztoroknak maradt idejük, hogy faragással vagy más módon ki is cifrázzák munkájukat. A környező nagy tölgyesekben, bükkösökben szerzett erdő adta javakból készített háztartási és gazdasági eszközök az alábbiak szerint csoportosíthatók: - kéregedények, - fatörzsből vagy egy darab fából kivésett bodonok, mozsarak, kisebb faragott használati eszközök, - vesszőből kötött különféle tárolók, kosarak, kasok és hasított vesszővel abroncsozott, fadongás edények, - iszalagból, karókból, husángokból, taplóból készített mezőgazdasági és egyéb eszközök, kasok, fonatok, - az odús méhészkedés darabjai stb. Kéregedények A kéregedények két nagy csoportba sorolhatók: a) tartós használatra szánt darabok, b) a pillanatnyi szükséglet kielégítésére készítettek. A XIX. század derekán, a nagy erdőirtások idején a kisparaszti önellátó gazdaságokban különös gondot fordítottak a még csekély szántó gyarapítására és annak minél célszerűbb kihasználására. A gabonát, kukoricát, babot - ha módjuk volt rá - nem a sok munkával megszőtt zsákokban vagy csináltatott hombárokban tartották, hanem részben a tavasszal kivágott hatalmas fákról lehántott, saját rostjával összevarrott kéregedényekben. Legrégibb ilyen tárolónkat még 1870 előtt varrták össze egysoros tűzőöltéssel egy hatalmas hársfatörzs vékonyabb ágáról lefejtett sziáccsal. (1. ábra) E tároló emberemlékezet óta egy csurgónagymartoni zsúpos ház egyik sötét zugában állt. Egykor gabonát, kb. 1910 óta már csak a vászonfélék párolásához gyűjtögetett hamut tartották benne. Hajdan más házakban is voltak efféle hárs, akác vagy vadcseresznye kérgéből összevarrt edények, de azokat idővel elégették. Valamennyi a földes padlás egyik sarkában állt, fenekük nem volt. Egy pogányszentpéteri boronaház padlásán szintén őriztek még 1952-ben is egy efféle bédót, melyet a tulajdonos édesapja, Takács György készített 1880 táján. Egy hatalmas gesztenyefa törzséről a kérget ő is hosszában fejtette le és saját háncsával két290