L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

ták az ebben résztvevőket. A nemzeti érzelműek pártolása, valamint a nagyobb „művészi" termékek forgalma mutatta meg a reális helyzetet. A szaktanfolyamok létesítése, a tanműhelyek - melyek sikeresek voltak - fokozatosan megszűnnek. Tanulságos Kovács Gy.: „Magyar Háziipar" című törzskönyve, melyben értékeli az 53 megyében folyó háziipari munkák különböző szakágait. Zólyom megyében 34.000 m csipkéről tesz említést. Az áruféleségek közül kiemeli a „...hímzett ingvállat, pártát, kézelőt, a férfiingeket. .. ", „csipkét is vertek sokféle mintázattal... " A hagyományos értékesítési módok mellett az országos vásárokon az 1890-es évektől egyre több lett a viszonteladók száma. A Kereskedelmi Múzeum Háziipari Bazárja Budapesten árusította a bizományba átvett termékeket. A legfontosabbnak a textilt és ezen belül a hímzőipart tartotta, ezekből exportáltak is. (DOMONKOS O., 1991. 730.) Az 1890-es évek végén Baross Gábor, ekkor már kereskedelmi miniszter vonta állami felügyelet alá a háziipari termelést. 1894-ben Izabella főhercegnő támogatásával a felső-magyarországi megyék népművészeti jellegű és háziipari termékeinek értékesítésére jött létre az Izabella Egylet. Ezzel egyidőben szervezte meg Bánffyhunyadon Gyarmati Zsigáné a kalotaszegi asszonyok megrendelésre történő varrattatását. A legnagyobb jelentőségű az 1896-ban megrendezett millenniumi kiállítás volt Budapesten, a Városligetben. A Néprajzi Faluba 12 magyar és 12 nemzetiségi házat telepítettek át, valamennyiben a származási helyről hozott tárgyakat tekinthették meg a látogatók. 1902-ben Buzsákon meghonosítják a háziipart pártoló Széchenyi grófnő áldozatos támogatásával a hímzés- és csipkeipart, és ettől kezdve országszerte híres lesz a buzsáki rátétes, a buzsáki varrottas csipke. „...Kezdetben nagyban dolgoztak, 1902-1905 közt ezer nő is dolgozott és a Balatoni Intéző Bizottság lelkes támogatójuk volt... " Balatonendréden az ottani református lelkész 1905-ben felesége vezetésével csipkeverő telepet alapított, aki a mintákat tervezte és a betanítást irányította. Volt olyan időszak, hogy 1200 munkásnő készítette a világhírűvé vált balatonendrédi csipkét. (VAJKAI A., 1964.) Csurgón 1870-1933 között a Tanítóképző Intézetben kézimunka tanítónők, gyakorló iskolai kézimunka oktatás keretében foglalkoztak a hallgatókkal. (56-60. ábra) A kézimunka tanítónők ebben az időszakban pl. Adányi Kamilla, Fenyőssy Irma, Kodály Janka, Köbl Amália, Kaposi Károlyné és özv. Fülöp Áronné tanítványai - oktatták a megye egyes községeiben a kézimunkát, ami feltételezhetően hatással volt egy-egy későbbi terület hímzés kultúrájának kialakítására, változására. (KOLTAI

I., 1939.) 57. „Kapcaszár" Selyemfonalból készült, fehér „gombos" horgolás. Fehér harisnyára húzták fel, magasszárú cipőhöz. Szenna. RRM 69.59.1-2. 285