L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

kiűzése után a katolikus egyház is fontos erőfeszítéseket tett arra, hogy papokkal lássa el az egyházközségeket. Legnagyobb hatásuk a ferenceseknek volt. A ferences kolostorokba eleinte nem küld­tek magyar barátokat. Andocson 1769-ben lehetett olvasni az el­ső magyar páterről, de voltak ferencesek Mesztegnyőn és Segesden, majd Sárdon is, ahol több magyar páter is akadt a né­metek és szlovákok között. Érkeztek többek között sebész, gyógy­szerész páterek is, Segesdre asztalos és két festő is. Ezeknek bizo­nyára hatásuk volt a falusiak életére. Andocson kezdték el a kato­likus lelkészek képzését, felkészítését a megyében lévő falvak szá­mára. Nagy jelentősége volt annak, hogy az első patikákat Andocson és Felsősegesden a ferencesek alapították, és könyvtá­rukban a gyógyítással, természetismerettel kapcsolatos könyveket is meg lehetett találni. (DÓBER V, 1992. 47-68.) Aki nem jutott el ezekbe a patikákba, orvoshoz, jobb esetben a vásárokon felvidé­ki páterek készítette, de okjkárosok árusította kenőcsöket, teákat vásárolhatott. A búcsúk megrendezése, az ott vásárolható szob­rok, képek, mézesbábok (17-18. ábra) hatással lehettek a búcsú­kon résztvevő falusi lakosságra. Mégis megjegyzendő, hogy a ba­rokk vallásosság nem, vagy ritkán jelentkezett a nagyobb bútorok díszítésében, inkább a feszes, reneszánszra emlékeztető olaszkor­sós-virágos, madaras, életfás kompozíciókat rendelték meg búto­raikra (meny asszonyláda, padhát, ágy vég stb.). Inkább a kisebb lakásdíszek - az ún. szent sarokba tett - szobrok, képek, feszület őrizték ezt a hatást. A reformátusok sem követték sokáig a szép barokk stílusú virágozásos templomi mennyezetkazetták minta­kincsét a ládák virágozásában. Az asztalosok székhátakon, asztal­lábakon, ablakkereteken és házoromzatokon kezdték el a barokkos vonalvezetést először alkalmazni, amely székhátakon lett általá­nos. A művelődés kiterjesztését szolgálták az elemi iskolák. Sokat jelentett az I. (1777) és II. (1806) Ratio Educationis kiadása, mely­lyel az állam ellenőrzése alá kívánta vonni az oktatást. Különösen a II. Ratio Educationis hatására a korábbinál többféle tantárgyat vontak be a tantervbe. A reformkortól már az elemi iskolákban is mind a földrajzi, mind a történelmi és a gazdasági ismeretek taní­tása jelentőséggel bírt. Művészeti nevelésről csak az egyházi zene és költészet, vallásos irodalom terén lehetett leginkább szó. A versbe szedett tanulnivalók gyakoriak voltak, még a matematikai és földrajzi ismeretek esetében is. A községek egyes jeles napi ün­nepein az iskolások szereplését irányító tanítók, papok a tananya­gon kívüli, főként a helyi hagyományokban gyökerező szokások­kal is megismertették növendékeiket. A vallás áthatotta a neve­lést, akár katolikus, akár protestáns volt, nemcsak vallásos művelt­27 18. Mézesbáb ütofa. XVIII. század vége, Andocs. RRM2772.

Next

/
Oldalképek
Tartalom