L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

A díszlepedőkön a XX. század elején a szőttes dísz mellett - a hímzés helyett - megjelent a törökbécsi piros kartonból készített rátétes technika. (Táska RRM 181.) Az egyszerű cakkos rátétek mellett a tenyérnyi széles cifra vagdalások kerültek a buzsáki, varjaskéri, tótszentpáli díszes ágyterítőkre. A buzsáki rátét néven közismert technikát Buzsákon bécsinek nevezték. Ennek lényege, hogy a fehér vászon alapanyagra hajtogatás után, ollóval mintásán kivágott piros vékony pamutszövetet (kartont) erősítenek fel úgy, hogy a tűvel aláfordított mintaszéleket finoman, apró öltéssel levarrják. (43-45. ábra) Ez a díszítés csak attól az időtől fogva terjedhetett el, amikor színtartó anyaghoz jutottak, feltehetően Bécsből. A Tótszentpálon lakó Babodi Sándorné emlékezete szerint édesanyja idejében (aki 1882-ben született), tehát a századforduló idején az ágy terítőt sokan már bécsivel díszítették. Talán van egy kis lokálpatriotizmus is abban az állításban, hogy a bécsi náluk, Tótszentpálon alakult ki, s onnan került volna Buzsákra. Az 1930-as években vörös vászon applikációval díszítik Buzsákon és az előzőekben említett községekben a vászonneműket. A hagyományos buzsáki fehér és színes hímzés a házivászon alapanyag és a pamut hímzőfonalak elmaradása után fo276 46. Tüll-batiszt rátétes technikával készült terítő, szarvasos mintával. 1986-ban a Kis Jankó Bori hímzéspályázaton Mézes Ernőné népi iparművész ezzel a munkájával I. díjat nyert. Buzsák.