L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

A Kapos-mentén, illetve Külső-Somogyban a női kötények házivászonból valók voltak. Általában egyszelesek, a szoknya aljától 5-10 cm-re értek le. A Kapos-mentén a női és férfi kötényre koszorús hímzést varrtak. A Zselicben és Belső-Somogyban megőrizték a fehér gyászban a bő, ráncolt, háromszeles vászonkötény viselését, melynek széle csipkés, azsúros aljú volt (Darány, Somogyszob, Csököly). A széleket csipke vagy farkasfog betétekkel díszesen illesztették össze. (KNÉZY J., 1978. 260.) A XX. század elejéig a fiatalasszonyok viseletét a Zselic és Belső-Somogy falvaiban nagyméretű fehér sifon vállkendő egészítette ki, melynek sarkait fehér lapos és lyukhímzés díszítette. (9. a-c. ábra) A hímzett sarkokat, hogy jól lehessen látni, sok faluban elől övvel lekötötték és nem vetették a mellen keresztbe, nem kötötték meg hátul a derékon vagy a csípőn sem az országosan általános szokás szerint. A fehér hímzett nyakravaló kendőket Kiskanizsán és Kiskomárom vidékén az 1880-as évekig, Berzencén az 1900-as évekig készítették a nagylányok részére. Berzencén 1900-1920 között a nagylányok és fiatalasszonyok ünnepen a bokros ümöghöz nyakbavaló kendőt, vállkendőt viseltek. Az 1910-es évekig a nyakbavaló kendő anyaga vékony fehér gyolcs (160x160 cm), hurkolással körülvett lyukhímzéssel díszítve. A kendő hátrakerülő csücskének a sarokmintája volt a legszebb, a két kisebb a kendővégre került. Az 1950-es években a 70-80 évesek még kivarrott gyolcskendőt, az 50-60 évesek különféle alapszínű kasmírkendőt viseltek ünnepen, hétköznapon kékfestő kendőt. A kendőt átlósan kettéhajtva úgy szedték ráncba, hogy a csücske kisimuljon és a szokásos módon kötötték meg. A fehér hurkolással vagy horgolással szegélyezett nyakbavaló kendőhöz hasonlóan készült a finom gyolcsból való, lyukvarrással, subrikával, szálvonásos, kevés laposhímzéssel gazdagon díszített fejrevaló kendő, amelynek sarkai különféle mintájúak voltak a nyakbavaló kendőéhez hasonlóan, hogy többféle módon viselhessék. A berzencei pecsica sarkába viselőjének kezdőbetűit hímezték. (TGYM 58.4.4.) (KERECSÉNYI E., 1960. 324-325.) Az ünnepi alkalomra varrott kézbevaló kendők is hasonlóan finom gyolcsból készültek és dúsan hímzettek voltak. A nagylányok, menyecskék ezeket főképpen ünnepen, templomba viselték. Lakodalomban a vőlegénynek abba a zsebébe amelyik a menyasszony felé esett fehér kivarrott zsebkendőt, a másikba bécsi piros kartonkendőt tűztek. Farsangkor a fonóban az 1930-as években, akinek már meny asszony jelölt je volt, annak az kivarrt cifrára egy zsebkendőt. Ha nagyon akart a lány kedveskedni a legénynek, mindkét zsebébe készített egyet. (10-11. ábra) 9.b. 9. a-c. Fehér gyolcson lyukvarrással-huroköltéssel szegélyezett kendő. A kendő négy oldalán és a sarkaiban a minták különbözők. RRM 2930. 257