L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

A felső biklákat, felső péntölöket azaz vászon felsőszoknyákat arról lehet megkülönbözteti az alsóktól, hogy az egyidejűleg készültek esetében a felsők anyaga finomabb, a korcuk 6-8 cm, (párta, szeges, melle, szegéslénzo) szélesebb mint az alsókénak, és a szoknya elől záródott. A kötény alatti részt nem rakták le. Egyes területeken fodrot is varrtak a biklára, de ennek a hasítéka is előre került (Somogyaszaló, Kaposújlak). A felső vászonszoknyák bőségét vászonszélekben számolták (3-6), mert hosszanti irányban a szövött széleket varrták össze. A felső vászonszoknyákat tűvel ráncolták apróra, több sorosan húzták össze fonallal a derékpánt alatt, de előfordult, hogy rakásokat vasaltak vagy préseltek a felső vászonszoknyába, mint a gatyába. Az ilyen neve redespéntő vagy bikla. A hozzá tartozó kötényt is lerakhatták, mint a csökölyi nagypénteki gyónó együttes esetében. (21. ábra) Az alsószoknyákat nem ráncolták olyan apróra és többsorosan, nem rakták le. Nyílásuk hátra került, elől a kötény alatti részt nem ráncolták, övpántjuk keskeny volt (2-3 cm). Mind a felső, mind az alsó vászonszoknyák pertlivel záródtak, csak a XX. században terjedt el nagyobb mértékben a kapocs alkalmazása. A lapos has, de a kerek far volt az ideális, ezért nem ráncolták a hason a szoknyákat. Az alsószoknyák száma a XIX. század folyamán megszaporodott, de általában nem rövidült meg Somogyban csak a Balaton délkeleti mellékén. Legalulra kis rövid, szűkebb kispénto vagy kisbikla került. Nemcsak a felsőszoknyára varrtak fodrot, hanem az alsókra is, sőt vízszintes szegozésekkel még bővebbé tették a szoknya együttest, hogy szélesebben kitartsák a felsőszoknyát. Mellespéntő is előfordult Somogyban, azaz mellénnyel egybevarrt szoknyákra is vannak adatok a zselici reformátusoknál. A Rinya-mentieknél pl. lábodiaknál, visontaiaknál utoljára a gyászöltözékek esetében, előbbieknél fekete a mellény, utóbbiaknál fehér vászonból való is előfordult. (22. ábra) Inkább az idős asszonyok hordták, mert melegebb volt. A férfiingek tekintetében még a házivászonból valók, illetve gyári pamutból szőtt vászon esetében is történtek változások. A szabatlan vászondarabokból varrt, rövidderekú, borjúszájú ingek fokozatosan kimentek a divatból. Ezeknél a hétköznapi ing eleje, háta egy darabban szőtt házivászonból került ki. Nyaka T-alakú kivágású, keskeny pánttal szegték be, madzaggal kötötték meg. Ujja egy szél vászonból készült, s a kéz fejéig ért le. Az ünnepi daraboknak az anyaga finomabb volt, ujjának végét fehérrel hímezték, a dereka és ujja között lehetett csipkebetét, mellette varrott dísz. (8.a-b. ábra) A XX. század elején már jóformán csak pásztorok viselték. Ekkor már másfajta vászoning volt általános. Minden parasztleány hosszúderekú, galléros, kézelős, pálhás, vállba 20. Fehér vászon női gyászöltözék bokros inggel, vászonszoknyával, vászon köténynyel, fekete rojtos vállkendővel. A fejen fekete homlokpántos konty és vászon „hátravető". XIX. század vége. Raksányi Lajos rajza alapján. 227