L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

magyarok ebben az időben és később is a vászonra kézi hímzéseket alkalmaztak, legfeljebb egyes fejrevaló kendőkön (sál alakún), vagy kötényszélen fordult elő szőttes dísz. A németeknél hasonló volt a helyzet. A Dráva-menti horvát csoportok közül a Lakócsa és környéki nők ingujján (6. ábra), szoknyájának elején csak szőttes dísz volt, a férfiak ingén viszont kézi hímzés. A Nagyberekben Buzsákon és környékén férfiingeken csak varrott díszek, női ingeken fehér és színes szőttes és hímzett sorok is lehettek. (KEREKGYÁRTÓ A.-KNÉZY J., 1975. 119-134.) Később az ünnepi felső un. fehér ruhának valót egyre inkább pamut-len, pamut- szálakender vagy tisztán pamutvászonból kezdték szőni. Majd a pamutvászon lett az alsóruházat anyaga is. (KERÉKGYÁRTÓ A., 1980. 64-69.) Hétköznap viselték a tisztán kendervásznat, piszkos munkára ebből is a durvább, a kócfonalból valót, küttölös vászon gatyát, szoknyát is, mondták a Kapos-mentén rühögő vászonnak is. (GELENCSÉR S., 1968. 39.) A pamutvászon puhább volt, jobban lehetett sűrűn ráncolni, de festeni is. Bővebbé váltak a gatyák (15. ábra) és a felsőszoknyák is, mert a testesebb alkat, vagy ennek látszata lett divatosabb. Az alsószoknyák száma is nőtt a hétköznapi egy helyett 2, az ünnepi 2 helyett 3-5 lett. A női vászon ingek szabása tekintetében ebben az évszázadban szintén történtek változások. (KNÉZYJ., 1993. 57-78.) Az ún. hosszú ingek, hosszú ümögök a megye déli felében (Zselic, Belső-Somogy) hamarabb kikerültek a használatból. Külső-Somogy németjeinél, magyarjainál viszont kedvelték még a XX. század elején is. Általában 110 cm hosszúra készítették három szél vászonból, a háton középre helyezett vászonszélet ráncolták a nyakszegés pántja alatt. (Olykor kétoldalt a szoknyarész bővítésére külön egy-egy háromszögletű betoldás is szolgált.) Az ing mellrészét hangsúlyozták, nyílását hasítékát, hasastékát a korábbi pertli helyett már gombbal zárták ekkor. Elején, ha felső ingként is viselték, szegőzés díszítette. A hasíték alját keresztpánttal varrták le, hogy be ne hasadjon. Alatta a két nagy hajtás a nyaknál, a mellrész két oldalán ráncolás biztosította a kellő bőséget. (16. ábra) Az ujját szűkre, egyenesre varrták, alatta hónaljtoldás, pálha bővítette, a vállon vállfót erősítette az inget a kopás ellen. Az ing mellére külön rátett hímzett részre mondták, hogy paszpallér, ezt különféle módon előre hímezték. Kivarrták az ujj szélét is lyukhímzéssel, fogazással, vagy csipke is került rá. Másik típus a derékban toldott hosszú ing, Hemt (Somogydöröcskéről RRM 68.20.1.) amelyet derékban varrtak össze két részből, alul durvább vászonból való, lefelé szélesedő szoknya részből, felül finomabb vászonból, vállba bevarrott szűkujjú ingből állt. Ennek alsó részét már alsószoknyá224