L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

ten a lakóházak és kisebb gazdasági épületek halmazszerűen, rendszertelenül helyezkedtek el. (HOFER T., 1955. 144.) Ezt mutatják még a II. József korában készült térképek. A külterületeken lakók beköltözését sürgette az 1773-ban hozott Somogy vármegyei rendelet is. (WELLMANN I., 1979. 36.) Ez a településforma a XVIII. század végén a gazdálkodás gátjává kezdett válni. A szervezett állami, illetve földesúri telepítéseket mérnökök által kimért soros falukép, a korszerűbb gazdálkodásnak jobban megfelelő lakótelek elrendezés, lakó- és gazdasági épületegyüttes kísérte, különösen a német falvakban. Ezek egy része patak két oldalára, domboldalra települt, mint Ecseny (8. ábra), Döröcske, Bonnya is. Az uradalmak arra törekedtek már a XVIII. század második felében, de később is, hogy mérnökökkel kiméretett házhelyek adásával beleszóljanak a községeik települési képének alakításába, a gyakori tűzesetek megakadályozásába. A bérbe adott telkeken lévő épületekkel kapcsolatos szerződések is a korszerűbb építkezést és rendezettebb települési kép kialakítását szolgálták. Ahol nem sikerült a XVIII. század végén felszámolni a halmazos települést a külső gazdasági épületekkel, azok a falvak a reformkorban kérték a rendezést a Zselicben és a Rinya-mente több helységében. (HOFER T., 1955. 125-186., KNÉZY J., 1974. 48-66.) A rendezett faluképpel, igényesebb építkezési technika, tüzelő- (szabadkémények) és lakberendezés is járt, amely az ízlés további változását idézte elő. A jobbágyfelszabadítással járó tagosítások során, az 1860-as években új utcasorok épültek éppúgy, mint az 1920-as években a Nagyatádi-féle földreform során. A legtöbb folyamatosnak tekinthető, bár erősen megfogyatkozott számú lakosságú község a Zselic északnyugati felében (MOL U et С 28:20) és Belső-Somogy déli felében található. De mindenfelé maradtak fenn szigetként túlélő falvak, így Kaposvár környékén (Mérő, Újlak, Szomajom, Hetes, Aszaló, Egres, Taszár MOL U et С 38:20. fasc. 9), a Kis-Balaton keleti felén (Sávoly, Battyán, Berény, Orda, Csehi), de a Külső-Somogy északkeleti felén is (Kiliti, Látrány, Szólád, Szemes, Csepely, Szárszó, Bálványos). A túlélő községek népének nagyobb része - a megye északnyugati részét kivéve - református, és lehetőleg megtartotta községi önkormányzatát. A megye nyelvjárási sajátságainak kialakulásában, továbbélésében részben fontos szerepe volt a nagyobb tömbben helyben maradt, illetve visszaköltözött régi lakosságnak, de részben a szomszédos tájakkal való kapcsolatoknak is. A megye déli nagyobb felének, amelyet keleten a Koppány-völgye, nyugaton Gamás, Marcali, Csákány vonala határol ő-ző a nyelvjárása, a megye északnyugati harmada az ún. nyugati 1-ező, északkeleten a 16