L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

mód szétesettebb, lazább vonalú, mint a nemeslányfalui tálasok munkáin. A lányfalui tálak peremén piros-zöld csík a XIX. század második felében jött divatba, korábban kék, zöld vagy pl. barna sima csík vagy hullámvonal is előfordult. (14. ábra) A tálszélen a vörös-zöld csíkok között sötétbarna hullámvonal, mangánbarna kicsapatott, vagy fésűs, esetleg márványos szélesebb csík is jellegzetessé vált a XX. század elejére. A tál öblébe színes irókás virágkompozíció került, (15. ábra) és ujjbeggyel rajzolt hatlevelű rozetta. (16. ábra) A madaras közepű tál kimondottan ünnepi alkalomra szánt darab lehetett, így a XIX. század közepére datálható zöld, sárga, barna színekkel rajzolt kocsonyás tál is, amilyeneket a tálasra is tettek, hogy díszítsék vele a szobát. (14. ábra) Hoztak Somogyba díszes 60-70 cm-es átmérőjű nagytálat is {dagasztó, mosogató, szüreti nagytál vagy melence). Kisebbek voltak a kocsonyás, leveses, tésztás tálak. A szilkéken, fedőkön is visszaköszönt az előbbiek fehér alapra rajzolt mintakincse. A Csurgó környéki evangélikusok inkább színes (vörös, zöld alapszínű) tálakat igényeltek a leányfaluiaktól, ilyeneket akasztottak szobájuk falára, vagy helyeztek el a táltartó fogason. A katolikusok Nyugat-Somogyban vörös földfestékkel alapozott, s azon mintázott, vagy fehér földfestéken zöld fröcsköléses díszű tálakhoz ragaszkodtak. A gyári keménycserép edények megjelenéséig Dél- és Nyugat-Somogy reformátusai elsősorban fehér alapszínű tálakat vettek szobájuk falának díszítésére, tálasukra, ünnepi eseményekkor tálaláshoz, előkészületekhez (szüret, lakodalom, disznóölés tálai). Előnyben részesítették a piros-fehér-zöld szélűeket. Hétköznap vörös és zöld színű tálak is megtették. A sümegiek, leányfaluiak szekerezéssel inkább csak a megye északi, északnyugati részét keresték fel, de vásárokra eljutottak az egész megye területére, Kaposvárra is, amint egy korai felvétel mutatja. (MALONYAY D., 1912. 336. p. 726. á.) A fazékfélék között a Balaton déli partján (Marcali, Kadarkút) elterjedtek a csákvári fazekasok barna, sárga, zöld függőlegesen csíkozott szilkéi. (18. ábra) Elkerültek délebbre is a fehér földfestékkel leöntött, rajta zöld mázas, határozottan formált hasas, alig elkeskenyedő nyakú boroskancsóik is. Ezeknek a nyakán körbefutó kiálló perem van, kiöntőjük összeér, szájuk kissé kihajlik, kereken szétterül, hasuk gömbszerű, a nagyobb kancsók száját féltető fedi. A Balaton-mellékén terjedtek el a tüskeváriak vörös földfestékes mintájú (pl. rácsozás a domborulatán), a szájukon zöld mázas vizeskorsói, esetenként más tárgyai is, pl. búcsún árult szenteltvíztartó. (21. ábra) Egyszerű, mázatlan paraszt-, vagy vászon-, de dóri-, dóri- és cserkorsónak is nevezett víztartókat a somogyiak és 15. Tál, „kocsonyás tál" egy kutasi református családtól. Nemesleány falui munka a XIX. század végéről. RRM 65.21. 1. 16. Tál, „kocsonyás tál" egy nagykorpádi református családtól. Nemesleányfalui munka a XIX. század végéről. RRM 79.21.40. 123