Géger Melinda: A könyv műalkotás, 2001

ELŐSZÓ A könyvtárgy - artist's books, livres objets, Künstlerbuch - kifejezést hallva, olvasva óhatatlanul is megfogalmazódik az érdeklődőben, a kiállításlátogatóban a kérdés: vajon mit is fed, mit is rejt valójában a művészkönyv kifejezés? A műfajról a következőket írja az irányzat egyik teoretikusa, művelője, a belga képzőművész Guy Bleus: „... az artist's books elnevezés kétértelműnek mondható. Bizonyos módon elhanyagolja a könyv azon jelentését, hogy közeg a nyelv művészei - költők, regényírók stb. számára... Az írók és a költők a könyveket, mint a művészet tartályait, nem pedig mint műtárgyakat használták és használják ma is ... Amikor azonban a művészek könyveket alkotnak vagy átformálnak, magának a könyvnek, a tárgynak adnak formális funkciót..." Az én olvasatomban definíciójában a művészkönyv nem más, mint egy könyv alakú műtárgy. Egy másik alkotó, a magyar Várnai Gyula szerint a könyvtárgy a művészet közvetítője: a „Művészkönyv a könyv, mint képzőművészeti médium." Amint látjuk, a műfaj meghatározásában a legfőbb gondolat az, hogy a művészkönyv, a könyvtárgy fogalmát mindenekelőtt a vizualitás, a látvány felől érdemes megközelítenünk, tárgyalnunk, szemben a „hagyományos" könyvvel, mely a benne foglalt írások tartalmától nyeri el értékét. De még ennél is tovább kell mennünk. Nem művészkönyvek ugyanis - bár rendelkeznek esztétikai értékkel - a bibliofil kiadványok, a drága bőrkötéses könyvek, a képzőművészeti albumok, még abban az esetben sem, ha jelenkori művészeink munkáinak reprodukcióit tartalmazzák. Összegezve a művészkönyv tehát olyan egyedi könyv alakú tárgy, mely megformálásával, tárgy voltával, nem pedig a benne található, olvasható szöveg tartalmával, benne foglalt műalkotással hat. E rövid bevezetőben szólnom kell még a művészkönyvek készítési technikáinak, anyagainak sokféleségéről. Előállíthatók szinte bármilyen anyagból: bőrből, mint a kódexek, lehetnek házilag nyomtatottak, kézzel írottak, készülhetnek xerox eljárással, fénymásolással vagy akár számítógéppel, állhatnak összefűzött fényképekből stb., de mindig egyediek, egyéniek, prototípusok. A legadekvátabb anyagon, a papiroson kívül lehetnek üvegből, acélból, fából, műanyagból, gipszből, betonból, sőt Haraszty István készített könyvmobilt is, valamint egy nagy előd, Jorge Luis Borges már 1941-ben felhívja a figyelmet a Bábeli könyvtár című elbeszélésének egyik lábjegyzetében a konceptuális könyvre: „... egy könyv létezéséhez elegendő létének lehetősége." Mindezek után vessünk egy röpke pillantást a hazai könyvtárgyak történetére. Kovalovszky Márta említi az 1987-ben megrendezett székesfehérvári nemzetközi művészkönyv-kiállítás katalógusában: „Magyarországon az első művészkönyveket 1970-ben Perneczky Géza készítette, maga a műfaj azonban csak a hetvenes évek végétől jelent meg szórványos emlékekben..." Az elsőbbségen talán fölösleges vitatkozni, mindenesetre az tény, hogy mint Brendel János írja monográfiájában (Új Művészet Kiadó, 2000), 1970-ben már LaknerLászló is csinált könyvtárgyakat, kötéllel fanyélre kötözött baltaszerű könyvobjekteket (Könyvbalta, 1970, Könyvbalta,