Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

A Délivasút egykori állomása Szeretem ezt az állomást, mert ez most, félszáz esztendő után is szakasztott ugyanaz, aki akkor volt. De általában, az egész Déli vasút kedves nekem, mert nincs több ilyen konzervatív intézmény ezen a sivárul elmodernizált földtekén. Még a menetrendje sem változott meg. Az én 1867. évi első megérkezésem Budára a Balaton felől éppúgy esti 9 órára esett, mint ahogy azóta is mindig és most is, a menetrend szerint pont ebben az órában kell, vagy legalább kellene megérkeznie ugyanazon állomáson, ugyanannak a vonatnak. Csak az akkori vonat volt valamennyivel szebb, mint a mostaniak. A lokomotívok felül széles, tölcsér forma kéményei ugyan még ma is a régiek, de a vaskocsik most már mind egyaránt feketék, míg akkoriban még az első osztályúak szép, fényezett sárga, sőt, néha sötétzöld vagy piros színükkel tarkították a vonat egyhangúságát. En azidőtt a második osztályon utaztam s irigyeltem az első osztályú utasokat a sárga kocsiért. Most, ha az első osztályon utazom is, engem a kitűntető színkülönbségért sem irigyelhet többé senki. 95