Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

pen már egy idősebb emberiség jelen meg bennük. A mi apáink és anyáink nemzedékének a fürdőhelyeken még nem volt egyébre általános és feltétlen igénye magánál a fürdőnél. Kéjlakokat, hoteleket, penziókat ők még egy ideiglenes, gyorsan, vidáman tovamúló évadra nemigen építettek. Ilyenek is voltak ugyan már Füreden s egyéb helyeken, de csak kevés mulató, bálozó társadalmaskodó számára. Siófokon s a többi igazi jó balatoni fürdőhelyen, mindenki csak olyan vagy még rosszabb parasztházakkal érte be, mint mi. S nekik még tetszett ez a kezdetlegesség, nekem már nem. Siófokon nagyon egyhangúnak találtam az életet. Semmi egyéb célját nem láttam, csak azt, hogy minden délelőtt el kell mennünk fürödni a Balatonba. Ez nem éppen rossz, de nem is nagy mulatság. Mire már, a más gyerekekkel való fecskendezős háborúba keveredés folytán, azzá lenne, kikergetik az embert öltözni. Mindig öltözni! Éppen nekem, aki máig sem tudok ennél unalmasabbat és semmiben sem vagyok lassúbb és tétovább, mint ebben. A fürdés után estig csapkodhattam a legyeket lombsátor-ebédlőnkben, melynek zöldje mihamar zörgős, száraz, poros avarrá aszalódott. Estefelé a legyeket felváltották a szúnyogok s azokat csapkodhattam. De hiába csapkodtam agyon akármennyit, éjjelre még mindig maradt belőle annyi, amennyi rosszindulatú „zi-zi-zi" dalával ágyamban is kétségbeesett hadakozásra dühítsen. Csoda-e, ha nyűgösebb, veszekedőbb, kelletlenkedőbb voltam, mint valaha? Édesapám csak néhanapján jött el látogatásunkra, mert ő már elfoglalta volt Pesten a hivatalát, melyre az alkotmány teljes visszaállítása után meghívták. Tanácsos volt az igazságügyi minisztériumban. Valahányszor elnézett hozzánk s megkérdezte, hogyan viselték magukat a gyerekek, rólam mindig nagyon kedvezőtlen jelentéseket kapott. Hogy mindent lefitymálok, mindenkit kigúnyolok, vérig bosszantok, a megrovásokat, sőt, az édesanyai veréseket is csak „lerázom magamról, 88