Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

Ehhez hasonló komikus jelenetek, jellegzetes alakok népesítik be azt a világot — köztük országosan nevessé vált somogyiak —, amely egy mindezidáig ismeretlen, kiadatlan kéziratból tárul elénk. Az elnyomatás korában vagyunk, s ennek hazafias levegője hatja át a vidéki nemes urak, köztük a Kozma család és a rokonok otthonát. A ma átlagembere aUgha tud arról, hogy kicsoda a szerző, akinek jóvoltából e sajátos miliőbe bepillanthatunk. Pedig hajdan, a művelt kortárs olvasóközönség körében, a XIX. század végén s a XX. század elején, ki ne ismerte volna Kozma Andort (1861-1933), a pohtikai élet mindennnapjainak elmés, humoros, néha gúnyos és mindig könnyen verselő poétáját, aki hétről hétre csipkelődve nagy urakat és országos dolgokat tűzött a toUa hegyére. A Somogy megyei Marcah híressé vált szülöttének 18 évesen már a kiegyezés utáni korszak legelterjedtebb élclapjában, a Borsszem Jankóban jelentek meg ügyes, pohtikai alkalmakhoz fűződő költői paródiái, a közélet verses krónikái. Majd egyre több lap szívesen közölte írásait. 27 évesen sajtó alatt állt első verses kötete, amely felkeltette a „népnemzeti" irodalom vezérének és kritikusának. Gyulai Pálnak az érdeklődését. Befolyásos keresztapja, Somssich Pál tanácsára tisztes polgári foglalkozást választott: 1885-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője lett. 1890-ben a pénzintézet pesti központjába került s hivatala mellett nagyarányú írói, hírlapírói munkába kezdett. A Jókai alapította első magyar humoros irodalmi lap, az Üstökös, 1898-ban így jellemezte szerzőnk rendkívüli munkabírását: „A mint látni tetszik: rendkívül szorgalmas ember. Sok a dolga, de mestere annak, hogy mindenre jusson ideje és keze. Egy hírlapnak heti krónikás-deákja, egy élczlapnak vezér-verselője, egy másik hírlapnak tárczaírója, egy nagy pénzintézetnek fő-hivatalnoka és mindezek daczára kiváló költő."