Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

én még abban születtemi^. Azt is tudtam, melyik szobában. Annak ablakai a szép, nagy fáktól árnyékos főutcára néztek. Szerettem elnézegetni ezt a nekem igen nevezetesnek tetsző házat s szerettem el is járni bele. Akkor már egy Véssey Juci néni nevű kedves, éltes hölgy lakott benne, aki nemcsak egyszerű aszalt szilvát, hanem finom, aszalt cseresznyét s minden egyéb aszalható gyümölcsöt is osztogatott gyerek vendégeinek. Később az adóhivatal költözött ebbe a házba, s így éppen az lett Marcali legkellemetlenebb pontja, ahol egykor az én bölcsőm ringott. A főutcán a „doktor bácsi" házát szinte második otthonomul ismertem. Ehhez talán még a magunk házánál meg a születésemről nevezetes háznál is jobban vonzódtam. Nemcsak a furcsán, gorombán, humorosan szeretetre méltó doktor bácsiért, aki a legnagyobb melegben is nehéz téU ruhát, köpönyegeket, kamáslit és salt viselt, s nem is csak a feleségéért, az én áldott, viruló egészségű nagynénémért és keresztanyámért, Pepi néniért, hanem még sok mindenért. Szeri-száma sem volt ott az érdekességeknek! Például a doktor bácsi rendelő szobájában egy halálfej. Rettenetesen féltem tőle, de ebben a félelmemben valami titokzatos, kínos gyönyör volt. Ugyanabban a szobában a falat a báró Fechtig-féle, valamikor híres ménesit legszebb lovainak olajfestésű képmásai díszítették. A koponya közelsége folytán ezektől a képektől is féltem. Még az ablakba akasztott termométerre és barométerre is úgy néztem, mint valamely boszorkánykonyha borzalmas kellékeire. Ha már itt nem bírtam tovább a misztikumot, kiszaladtam s nem mertem hátra nézni. Hátha a halálfej utánam gurul s a Fechtig ménes lovai meg a termométer és a barométer utánam szaladnak?... Megnyugvásom csak a Pepi néni vendégszobájában lett teljes, mikor ott az üveg almáriombóliö kimosolygó színes, aranyos, régi porcelánokat és régi poharakat bámultam s azok közt különösen azt a zöld üvegkorsót, melyről Pepi néni minden alkalommal elemleget18