Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

nyugtalanított. Utóbb, mikor már tudtam micsoda veszedelmek fenyegethetnek egy-egy szegény fiúcskát efféle különös némbertől, sokszor ijedten gondoltam Rozira, noha ő, hála a jogász úrfinak, velem szemben még nem ment túl a tréfás ízetlenkedések határán. Pápai életemben különösen kedves napjaim voltak a szombatok, mert Loiza néni minden szombaton nagy süteménygyártást rendezett. Volt egy nagy fadoboz, melybe épp annyi száraz sütemény fért bele, amennyi egy hét alatt a háznál elfogyott. Ezt mindig szombaton töltöttük meg új készlettel. Loiza nénit ilyenkor a konyha széles előterébe gurítottam ki kocsiszékén s ô azon ülve, személyesen és hajszáHg pontos mérlegeléssel keverte össze a sokféle édes ingredienciákat^os a különböző fajta csokoládés, nem csokoládés, öregszőlős, aprószőlős, hosszúkás, kerek, cukros vagy mézes, sárga vagy barna süteményekhez. Mennyi „vájdling"206 kellett ehhez! És mindezeket nekem kellett Loiza néninek egy-egy néma intésére kézhez adnom. Örömest tettem, tehát ügyesen. Aztán később következett kuktaszerepem java: a híg sütemény tészta anyagok keményebbre kavarcolása az erre való, lapos fakanalakkal. Ez friss és szakértő munkát kívánt, melybe bele is izzadtam. No de a buzgó működést nyomon követte a jutalom; mert amikor már a kellően kidolgozott tészta kikerült a tálból, hogy megfelelő formákra szelve a tepsibe s ebben a sütőbe jusson, a tálban maradt édes réteget nekem volt szabad az ujjammal kitörülgetnem s arról leszopogatnom. Aztán mindenfajta sütetbe néhány különlegesen tréfás alakzatot is formált Loiza néni, abból a célból, hogy a következő hét folyamán azok legyenek a süteményes dobozban az engem megillető darabok. Pápai vasárnapjaim kevésbé voltak kedvesek. Azok a Bocsor-háznál nagyon puritán^o^ vasárnapok voltak. Nekem reggeltől délig a kálvinista templom karzatán kellett lennem, ami különösen télen kegyetlen mulatság volt a rettenetes hi136