Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

mulatság rettenetesen sikerült!... Néhány forgás — és hihetetlen kínos tengeribetegség fogott el. Azóta sokat jártam tengeren, de soha olyat nem értem. A legnagyobb tengeri vihar semmi a devecseri körhintához képest. Oly betegen támolyogtam vissza a vendéglőbe Loiza nénihez, hogy ő szegényke egészen elijedt halálsápadtságomtól. Hát erre kellett nekem az a sok remek borjúszelet!... Fátyolt reá!... A friss esti levegő azonban a kocsin megint magamhoz térített s a szép alkonyatban már vígan és nagyon éhesen köszöntöttem Pápa felbukkanó tornyait. Pápán a Bocsor-házat nem találtam üresen. Nemcsak a jó öreg tudós, Bocsor István bácsi fogadott bennünket kedves dörmögéssel és mosolygással. Mellette egy szép, szőke, tizenhat esztendős, vidám, úri leány is sietett az ölelésünkre. Ezt Mikovényi Ellának hívták s PöstyénbőP^^ való volt. Apja, Bocsorék egyik legjobb barátja, ki a szabadságharcban mint hős honvédtiszt elvesztette a fél lábát, elözvegyülvén, leányát A pápai Bocsor-ház Fotó: Gőzsy Gáborné 127