Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

kólának, a cirkusznak, mert én megyek holnapután Pápára, Loiza nénihez s az ő fia leszek. Jaj beh jó dolgom lesz! Örüljek-e, búsuljak-e — nem tudtam. Pestet, az iskolát nem bántam. Pápa, mint változás, tetszett nekem - de a cirkusz! Loiza néni azonban a cirkuszról iszonyú félelmes előadást tartott nekem. A cirkuszban mielőbb ki fognák csavarni helyükből kezemet, lábamat, minden tagomat. Éheztetni fognának, verni és kínozni. Ezenfelül csavargó, könnyelmű, nyomorult, mindenkitől lenézett komédiást csinálnának belőlem. Soha többé nem látnám apámat, anyámat, testvéreimet, rokonaimat. Szóval iszonyatos lenne a sorsom. Ellenben Pápán jó dolgom lesz s köztiszteletben álló, finom, tudós, komoly úriemberré fogok nevelődni. Megtörtem, megadtam magamat. Leszek a Loiza néni fia és elmegyek Pápára. Az otthoniaktól való búcsúzásnál nagyon sírtam. Mindenkit meghatottak könnyeim. Nem tudták, hogy én főképpen abbamaradt cirkuszemberi pályámat siratom. VI. Pápa Nagy örömömre Pestről nem egyenesen mentünk Pápára, hanem előbb meglátogattuk Marcaliban a kedves Pepi nénit, akihez, természetesen, a nyáron is sok télikabátba burkolt, furcsa-vidám Szabó doktor bácsi is mindig hozzáértendő. Marcali és Pepi néniék háza nekem az volt, ami Anteusnaki93 a2 anyaföld: Loiza néni voltaképpen csak ott látott engem először erőim és értékeim teljességében. Pepi néni kényeztető szeretete, fáradhatatlan új meg új elragadtatása az én fejlődésemtől, mely szerinte, ama két esztendő alatt, amíg nem látott, csodás volt, nagy önbizalmat keltett bennem. Széles jókedvvel, biztos hatásra számítva tártam ki minden tudo125