Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

Különben másnap újra felszereltettünk új könyvekkel s az iskolába járás komolyan megkezdődött. A tanító urat, aki az én osztályomban, a másodikban min­dent egymaga tanított, még a római katolikus hittant is, Lejté­nyinek hívták. Én kálvinista létemre a katolikus hittant épp­úgy tanultam tőle, mint a többi fiú, és ez egy csöppöt sem ár­tott nekem. Lejtényi tanító úr kedves, derék, magyar nadrágos ember volt. Minden brutahtás^^^ és lármázás nélkül kitűnően tudott fegyelmezni és tekintélyt tartani, pedig lehettünk az osz­tályban vagy hatvanan. Minden nap imádkozással és névsorol­vasással kezdődött. A névsorolvasásnál mindig akkor kezdtem figyelni, mikor a K betűs első név, „Kapus" elhangzott. Aztán még néhány név jött s végre... „Komora, Kozma" — és az én harsány „jelen" kiáltásom. Összes tanulótársaim közül ahg ér­dekelt más, mint Kapus és Komora. Az előbbi egy akkor jó hí­rű női szabónak volt a fia. A Nádor utcában az apjának neve nagy betűkkel volt olvasható egy ház emeletén. Ezért irigyel­tem Kapust. Különben kedveltem, mert jó kis fekete fiú volt. Ennek dacára egyszer körmöst kapott a különben vajmi ritkán tettlegeskedő tanító úrtól. Még most is magam előtt látom a körmöstől felszisszenő Kapus kínos arcát. Nekem még akkor is fájt az ő körmöse, mikor aznap együtt mentünk hazafelé. 0 már el is felejtette, hogy ez az ő baja volt s engem vigasztalga­tott, hogy ne vegyem annyira a szívemre. Ezt a Kapust ötven év múlva is megismertem az utcán. Meg is szólítottam, mint is­kolapajtást, de ő annyira nem emlékezett rám s annyira össze­tévesztett valami zeneszerzővel, hogy lehetetlen volt vele a ba­rátságot felújítanom. Az emberek általában nem emlékeznek semnúre, ki mindenre emlékezem, nem tudok velük boldogul­ni. Komora pajtásom hosszúképű, nehézkes, osztrák gyerek volt, az apja gyalogos kapitány s az Újépület kaszárnyában laktak. Öt meg azért irigyeltem. Barátságot is csak azért tartot­tam vele, mert az ő pártfogása mellett néha bejuthattam az óri­ási kaszárnyaudvarra, melyen hemzsegett a sok katona. 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom