Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001
legjobb barátom. És még egy kisebb lakás is volt az emeleten a mienk és a grófé között, melyben egy igen tiszteletreméltó úrnő élt nagy csendben és rendben egyetlen fiával és egyetlen fiának. Ez a fiú már nálam öt-hat esztendővel idősebb, magas, komoly diák volt. Miköztünk legendák terjedtek el derékségéről s rendkívüli szorgalmáról. Ezért én szent borzalommal néztem rá s igen megijedtem volna, ha egyszer megszólít. De ezt sohasem tette. Nemcsak hozzám nem szólt soha, hanem még barátomhoz, a gróf vizslájához sem, pedig mi ketten sokszor elébe botlottunk a lépcsőházban. A mi róla költött legendáinkat különben, idővel teljesen igazolta. Kitűnő tudós lett belőle, egyetemi professzor s a magyar esztétikai irodalomnak nagysága. A földszinten, a sarkon egy pékbolt volt, a Nádor utcai részen egy pálinkás bolt. Az utóbbiban a boltost Kohnnak hívták, akiben először ismertem meg azt a fajtáját a kis zsidó polgároknak, akik, bármi szerény legyen is az üzletük vagy mesterségük, magánéletükben jóravaló kultúremberek igyekeznek lenni, családi életükben pedig gondos, szerető férjek és apák. Kohn úrnak fiaival utóbb együtt jártam az elemi iskolába, ahol azok a legjobb nevelésű s legrendesebben ruházott tanulók közé tartoztak. Ki is tanultak minden kis, közép- és főiskolát kitűnően. Ma is élnek, immár mint gazdag, úri emberek. Vagyonukat maguk szerezték. A régi Kohn nevet, igen helyesen, más magyar névvel váltották fel; de ennek dacára sem hiszem, hogy ne gondolnának ma is kegyelettel arra a Kohnra, aki nekik, ha pálinkás boltjából visszavonult a családi szobába, minden áldozatra kész, jóságos és okos apjuk volt. A földszinten lakott még, természetesen, a házmester, illetőleg a házmesterné is. Az utóbbi derék, de rettentő zajos, magyar kuruc-asszony volt. Bizonyára volt neki férje is, de a hang és a hatalom kizárólag a házmesternél helyezte előtérbe, aki mögött a házmester eltűnt, megsemmisült. 107