Költő L.-M Aradi Csilla: Fejezetek a magyar középkori élet tárházából, 2001

lásuk az Ural hegység és az Ob között, a tajga övezetben volt. Az ugor egységet egy ismeretlen külső erő szakította szét. Arról a mintegy másfél évezredről, amely az ugorok szétválásának feltételezett ideje (Kr.e. 1000 körül) óta az első (VI. századba nyúló) írásban feljegyzett emlékezésig eltelt, a nyelvészet és a régészet adhat számot, ha bizonyos lelőhelyeket az ősmagyarokkal tud kapcsolatba hozni. Elterjedt az a vélemény, hogy az ugoroktól történt elszakadás után az ősmagyarok Magna Hungáriába, a Volga és a Káma folyók vidékére költöztek. A két leggyakrabban emlegetett őshaza Levédia és Etelköz. Az utóbbi a Don (Etel) és az Al-Duna közötti hatalmas térség neve lehetett. A magyarok hosszabb időn át, talán a VII. század óta a kor sztyeppéi nagyhatalma, a Kazár Birodalom fennhatósága alatt éltek, és a IX. században, talán 830 táján váltak függetlenné, amikor biztosan szállásaik voltak az Al-Duna mentén, és törzseik már politikai egységet (törzsszövetséget) alkottak. Az Árpád fejedelem által vezetett magyarok, és a hozzájuk csatlakozott katonai segédnépek 895-900 között foglalták el a Kárpát-medencét. A honfoglalás első szakaszában a Duna-Garam vonaláig nyomultak, elsősorban a sík területeket szállták meg, víz mellé, folyóvölgyekbe, mocsarak által védett területekre telepedtek. A Dunántúl birtokbavétele szövetségesük, Arnulf császár halála után, 900-ban ment végbe. Megyénk területét a feltételezések szerint kezdetben Bogát, majd Bulcsú uralja, Fájsz fejedelem a X. század közepén alakíthatta ki egyik központját a ma is nevét viselő Somogyfajsz környékén, ahol a fejedelmi udvar és a katonai kíséret számára állíthattak elő bucakemencékben vasat az 1988ban megtalált kohótelepen. Ugyancsak a korszak fontos helye lehetett a Somogyvámos és Bodrog mellett felfedezett hasonló korú kohótelep is. A megye területén még több helyen azonosított vasművességgel kapcsolatos lelőhely az itt lakóknak a nyugati hadjáratokban, majd az uralkodó hadseregének ellátásában betöltött fontos szerepére utalhat. A klasszikus honfoglalás kori (a középréteg sírjait rejtő) temetkezések a legutóbbi időkben, főleg a Balaton partján, illetve attól nem messze kerültek elő (Vörs, Fonyód, Balatonlelle, Balatonszemes). Elképzelhető, hogy az augsburgi vereség (Bulcsú harka halála), s talán Fájsz ezzel együtt járó bukása (hatalomvesztése) után kerül a Balaton déli partján elterülő földek és népek fölötti uralom Koppány családjának a kezébe, s ekkor alakítja ki a később megyeközpontként szereplő somogyvári erősséget Koppány dux. Biztosan használják ebben az időben a vörsi temetőt, amelyik eddig az egyetlen olyan teljesen feltárt lelőhely, ahol folyamatos temetkezést figyelhetünk meg az avar kor utolsó szakaszától egészen az államalapítás időszakáig.