Kozma Lajos ösztöndíjasok 1988-1999, 2000

nyomát, és ha a „végtermék" igazán jó, az közvetíti legjobban az istenit. A tárgyakban őrződik meg a kor hangulata, a kultúra, (nemzet) magabízása, értékőrző - teremtő képessége, hajlandósága, és egyben specifikuma, és nem utolsó sorban az alkotók tehetsége. Mindenfajta művészetnek a mesterség az alapja, hitelesítője. Ennek segítése, őrzése, ápolása sose volt talán fontosabb, mint most az ezredvégen, mikor a technika mindent bekebelezni látszik, és a „kor parancsa" a gépekre kívánja hárítani az emberi kéz és szellem teremtő - közvetítő szerepét. Teszi ezt minden szellemiség, éthosz nélkül, félretolva a kéz, és a szellem intelligenciáját, a mindenkori kultúrák „legkézzelfoghatóbb", leginkább tettenérhető üzenetét. Minden utópiát félretéve, a kéz, (a manus), a szellem erejével, nagyszerű dolgokat képes és tud létrehozni ma is. Ezektől lesz kultúránk a miénk, és marad is, míg őrizni, ápolni képesek leszünk. Az emberiség őstörténetéig visszavezethető, az évezredeken át megőrzött tárgyi és szellemi kultúra az, amely a ma emberét is élteti, szolgálja. A manuális, az az kézzel végzett munkának, kézművességnek Európában féltve őrzött hagyományai vannak. A kézműves tárgynak, a kézi munka személyességének máig nagy a presztízse. A miénknél fejlettebb európai államok, nagy hangsúlyt fektetnek kultúrájuk, különösen kézművességük védelmére, őrzésére. Túl az első kibernetikai forradalmon, egyre nagyobb figyelemmel fordulnak művészetük, megkülönböztetetten a kézművességük felé, felfedezve annak kultúrateremtő - őrző értékét, jelentőségét. Nemzeti értéknek, kulturális örökségük részének, átadójának és továbbvivőjének tekintik kézműves tradícióikat. Workshopok, manufaktúrák, alkotótelepek, stúdiók alakulnak vagy támadnak fel, nyomukban múzeumok és kiállítások százai nyílnak. Szponzorok hadai, bankok és állami pénzek állnak mindezek mellé. Tőke- és termelőeszköz hiányos korunkban, közös tudatunk és tradíciónk a legmegbízhatóbb örökségünk. Kérdés csak az, hogy megőrizzük, vagy elveszítjük mindörökre. Múltunk és jelenünk, jövőnk alapja, záloga. Az út ki van jelölve. Úgy tűnik a politika döntéskényszerén áll, vagy bukik kultúránk jövője, beleértve a jelenét is. Az elosztás kaotikus rendszerében előbb - utóbb meg kell találni a támogatásra méltó ügyeket és fórumokat, művészeket, hogy Hankiss Elemért idézve elmondhassuk: „Teremteni valamit a semmiből, felépíteni a szabadság, az értelem és a máltóság világát egy néma és üres univerzumban. Ez úgy hiszem, emberhez méltó munka volt. Igazi emberi kaland volt. " Jó mesterség, igaz művészet, szinonim fogalmak, s hajói követi a művészi szellem az anyag és a technológia törvényeit, része lehet a kegyelemben, mi által maradandó tárgyakat, „műalkotásokat" hozhat létre, melyek ismét beépülve a kulturális tradícióba, segíthetnek nekünk is emlékezni, meditálni múltunk és jelenünk felett, túlélni a hétköznapokat, kilépni néha a rohanó idő kegyetlen szorításából. Mi hiszünk abban, hogy a Teremtő jókedvében küldte hozzánk a Mestereket, hogy elviselhetőbbé tegyék nekünk a Földet, „mesterségmíveik" aurájába bevonva mindnyájunkat, kik üzeneteik befogadására nyitottak vagyunk. Kiállításunkkal és katalógusunkkal tiszteletünket fejezzük M a szorgos kezű, fényes tekintetű mestereknek, kik türelmesebbé tesznek minket, és nemesebbé környezetünket. H. Bognár Zsuzsa