Ábrahám Levente: Természeti örökségünk • Somogy megye élővilágának állandó természettudományi kiállítása, 1999

S

omogyban a természetes életközösségek legnagyobb részét az erdők akotják. E táj még ma is az ország egyik legerdősültebb megyéje, felszínét mintegy 27%-ban erdők borítják. Az erdők életközösségét bemutató teremben egy téli zselici erdős táj diorámájában gyönyörködhetünk. Amikor a diorámát a fény teljes egészében bevilágítja, a nappal aktív állatok láthatók, amikor pedig csak fénypontok látszanak, akkor az éjszaka mozgó állatokat figyelhetjük meg. így a tölgyfa ágai közt ülő macskabaglyot vagy az egerekre, pockokra vadászó vörös rókát. A diorámában számtalan apró madarat: csonttollút, fenyőrigót, citromsármányt és az avarkuckójában alvó süncsaládot fedezhetünk fel. Egy adott régióban a zonális erdőtípusok előfordulása a földrajzi szélesség és tengerszint feletti magasság következtében törvényszerűen változik. Azonban a klimazonális erdők - főleg a kitettség miatt megerősödő egyéb ökológiai tényezők következtében saját zónájukon kívül (extrazonálisan) is előfordulhatnak. Vannak olyan erdőtípusok is, melyek kialakulása nem klimatikus okokra, hanem lokális ökológiai tényezőké, (pl.: folyóvíz hatásra) vezethető viszsza. Ezeket azonális erdőknek nevezzük, megjelenésük a sónától független. Somog\'ban zonálisan legelterjedtebbek a cseres-tölgye'sek; szép extrazonális állomán^ií bükkösök vannak a Zselicben, míg azonális erdőkkel a folyók és patakok mentén találkozhatunk. ERDŐK!