Ábrahám Levente: Természeti örökségünk • Somogy megye élővilágának állandó természettudományi kiállítása, 1999

rX'iállításunk előző két termében a víz állandó jelenléte határozta Lvjneg az élőhelyek jellemzőit, a víz hiánya viszont döntő ha ássál van a homokfelszínek sajátos növény- és állatvilágának ialakulására. Belső-Somogyot folyóvízi eredetű, a szél által áthalmozott lomoktakaró fedi. A homok a vizet gyorsan átengedi, könylyen kiszárad és felszíne hamar felmelegszik. A kialakuló zélsőséges környezeti viszonyokat nem minden élőlény kéles elviselni. A homokterületek vegetációja gyakran mozai.os szerkezetű, a fás ligetek váltakoznak homoki gyepekkel, k. homoki gyepeket pedig kisebb, csupasz homokfoltok is megzakítják., s ilyen helyeken a növények nyárra teljesen kiszáradnak. A homoki gyepek sajátos világából ad ízelítőt a dioráma. Az igen gyoran felmelegedő homokfelszíneken sütkéreznek a zöld- és fürgegyíkok. A homoki gyepekben sásák százai repülhetnek fel minden lépésünknél. Itt él a kékszárnyú sáska, az olaszsáska és a saítosan kúpos fejformájú sisakos sáska is. A homokfelszínen a hangyalesők tölcséreket építenek s ezek alján lesnek a fogótölcsérbe belepottyanó különféle rovarokra. A számtalan apró lyuk peig a darazsak és méhek fészkelőhelye. Ezekre a fullánkos rovarokra vadászik előszeretettel, haánk talán legszebb madara, a trópusi színpompába öltözött gyurgyalag. A bokrokon gyakran fiyelhetjük meg a tövisszúró gébicset és az általa elkapott, de azonnal el nem fogyasztott tücsköet, szöcskéket a galagonya töviseire felszúrva. HOMOKI ERDŐK, GYEPEK