Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

dig megőrizte a magyar népi művészet eredendő hatását. Az azonosságkeresés, a hagyományok kutatása, a technikai lehetőségek racionális, az anyagok tulajdonságaiból kiinduló szemlélet jeüemezték mindvégig tevékenységét. Művészete így volt sajátosan magyar és ugyanakkor európai törekvéseket megfogalmazó. Egész életműve egy sajátos, csak rá jellemző Gesamtkunstwerk, ahogy grafikai tevékenysége, könyvművészete, belsőépítészete és építőművészete is ezzel a fogalommal jellemezhető tömören. Sosem egy-egy műben gondolkodott, hanem a művészien megformált tárgyak együttesében. Az egységbenlátás fő erőssége volt. Sziporkázóan szellemes és gazdag életműve „mitológiát", iskolát teremtett. Kozma modern szóval élve „kulcsfigura" volt, ennek ellenére, csak képzeletünk topográfiájában helyettesíthetők be azok a meg nem valósult művek (főként épületek), melyekkel a kor „frusztrálta" őt. Sok, vagy kevés, mit nekünk, a magyar és egyetemes művészetnek adott - adhatott - válaszra vár... Kozma Lajos neve „fém" volt. Neki, vele dolgozni kitüntetés, rang volt. Emlékére álljon itt minden minősítő sorrend nélkül azon iparosok, kézművesek, iparművészek névsora, akik vele dolgoztak: Arnót Dezső, Gádor István, Heisler József, Király Ernő, Komjáthy Ferenc, Kovács Margit, Kozma Károly, Krausz József, Kretschek Antal, P. Szabó Éva, Printz Lajos, Sigmund Járay, Thonet Mundus és más eddig nem ismert neves és névtelen mesterek sora. Ha majd egyszer elkészül Somogy híres művészeinek „virtuális panoptikuma", minden bizonnyal Kozma Lajost kitüntető hely illeti meg e sokadalomban. Dél géniuszának e helye sok tájat sugárzott be, és sok nagyszerű embert bocsátott útjára. Az évezred végén és az új évezred hajnalán Kozma Lajos életműve példaértékű tanulsággal szolgálhat számunkra. Globalizálódó korunkban csak úgy tudjuk megőrizni identitásunkat, hogy ha soha nem feledjük, hogy honnan jövünk, kik vagyunk - és csak ezáltal válhat világossá - hogy hova tartunk. Talán ezért is olyan megnyugtató a „kozmái normákat" feleleveníteni, a követés szolid kényszerének súlya alatt. £% megemlékezésen túl, kiáUításunkkal nem vállalkoztunk többre, mint sokrétű életművének felvillantására. Célunk az volt, hogy lehetőségünkhöz képest néhány értékes, szép és rá jellemző munkájának bemutatásával emlékét felidézzük, hazavezessük oda, ahonnan elindult, az „édes somogyi földre", szeretett szülőföldjére.