Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

CSIKÓS NAGY MÁRTON szobrászművész (Abádszalók, 1948. január 1.) Szobrászi munkásságának kiindulópontjául a naiv népi fafaragó-művészet szolgált: a 70es évek amatőr művészeti mozgalmai során kerül műveivel a nyilvánosság elé. Noha munkáin az erdélyi, szláv és román fafaragó művészet formai-, tartalmi jegyei érvényesülnek, önálló stílusteremtő erővel írja át alakjait. Legtöbb alkotását a népi élet, a falusi mindennapok tevékenységébe merülő ember ihleti, de szobrai bibliai történeteket is megjelenítenek. (Menekülés Egyiptomból, Mózes.) Formavilága korai, 70-80-as évekbeli művein jellegzetesen groteszk. Emberábrázolási módszerként alakjainak a reális formaképzés mellett a fej, kezek és lábak megnövelésével szeretetteljes humort és bájt kölcsönöz. Másik fő témája az állatábrázolás, ahol nem alkalmazza az emberábrázolásnál gyakorlott aránytorzítást. Ellenkezőleg: a reális arányok, a jellegzetes karakter és a mozdulat válik a szobrok fő tartalmi tényezőjévé, legyen az vaddisznó, őz vagy csikó. A 80-as évek végére egy sajátos szürrealista tematika is feltűnik munkásságában, amely a természet és a magyar históriavilág szimbolikus-allegorikus megjelenítésének felel meg. (Az erdő szelleme.) Mondaivalójának változásával fokozatosan átalakul jellegzetes formavilága is. Díj Művészet a mezőgazdaságban. Túrkeve: I. díj, 1981. Irodalom TRÖSZT TIBOR: Márton és Mózes meg a fa (Somogyi Hírlap, 1995. április 15.) 43. kép. Csikós Nagy Márton: Mózes (1985 körül) 85