Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998
36. kép. ölve: Csáji Attila, ismeretlen, Galántai György, Erdélyi Eta takarva Orvos András 1972. június 11-én a kiállítótérben nyék fokozottabb ellenőrzése. A lektorátusi engedély állítólag több helyen tapasztalt hiányára hivatkozva vezetik be ekkor Somogyban, hogy mindenféle produkcióhoz a helyi vagy járási tanács, illetve kaposvári vagy megyén kívüli szervezés esetén a járási tanács engedélyén túl a megyei tanács művelődési osztályának engedélyét is meg kellett szerezni. 12 ' 1 A kápolnáknál az 1972-es nyár a Lektorátus által zsűrizett anyaggal, és a tanács folyamatos ellenőrzése mellett zajlik. A kiállítási szezon indítását egy, a kápolnába történt betörés nehezítette meg, amely sok kellemetlenséget okozott a művésznek, és nem függetleníthető a tárlatok sorsától. Rendőrségi jelentésből így értesülünk róla 1973-ban, tehát egy évvel később: „...Galántai György festőművész képtárát szinte minden évben eddig megrongálták. így 1969-ben, 1971-ben, 1972-ben, de ezekben az időkben eljárást nem indítottunk, mivel már akkor meggyőződésünk volt arról, hogy a baráti köréhez tartozó, hozzá hasonló személyek mentek be a képtárba szállás céljából. Galántai György 1972. április 17-én tett egy feljelentést ugyancsak rongálás miatt. A tett feljelentés alapján a fonyódi rendőrkapitányság 101/1972. sz. alatt megtagadó határozatot hozott..." 125 A levélben megjelenik az 1971-es újságcikkek egyik alapmotívuma, amely összemossa Galántai György és barátai, illetve a kápolna körül felfelbukkanó lumpeneket, és kitűnik, hogy a rendőrség Galántai György panaszát már 1972ben negatív prekoncepcióval kezelte. A balatonbogiári tanács a tárlatok szabályozott mederbe tereléséhez vagy nem rendelkezett elég jogszabályi ismerettel, vagy nem volt meg a tényleges szándék és akarat e kényes, nehezen megfogható ügy lezárásához. A kiállítások ekkorra az MSZMP KB és a 74
