Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998
ről ismét egyfajta politikai dimenziót kapott a koncepció a tartalom és a megvalósítás költsége miatt. A tájpark hivatalos elutasításának oka végül az volt, hogy már az előzetes talajmechanikai vizsgálatok is meghaladták a város anyagi lehetőségét. A 80-as évek második felére országszerte válságjelenségeket mutatnak a szimpóziumok, Nagyatádon, ahol hosszú, három hónapi munkához kellett a megfelelő feltételeket biztosítani, a lepusztulás különösen érzékelhető. Továbblépésre: az alkotómunka kiterjesztésére a téli idényre, egy nemzetközi kisplasztikái gyűjtemény létrehozására, a már elfogadott pályázatok megvalósítására vagy a folyamatos konzerválásra egyre kevesebb a remény. 86 1980-tól sem az Alap, sem a Szövetség nem adott támogatást, a Minisztérium is csak katalógusra, így a telep egyedüli fenntartója a város, illetve csekély mértékben a megye. 87 „Ténylegesen jelen van a fönntartók oldalán egyfajta, az utóbbi években fokozódónak látszó gazdasági bizonytalanság. Egyre több pénzt (anyagok, technológiák, szakipari munkák, ellátási költségek stb. fokozatos drágulása) emésztenek föl az alkotótelepek, s mintha fönntartásuknak elsődlegesen a gazdasági alapjai rendültek volna meg. „ - írja Sümegi György. 88 A város működést korlátozó döntései elleni tiltakozásul 1987-ben távozik az új telepvezető Varga Géza Ferenc szobrászművész is, akitől a Művelődési Központ munkatársai vették át a telep irányítását. A lebontott tervcsomagban az olcsóbb üzemelést kevesebb számú művésszel és kétévenként megrendezett szimpóziummal próbálták megoldani. 1988-ban alkotómunka helyett a telepen az eddig elkészült és megrongálódott szobrokat helyreállítása folyt. 1985 körül kényszerű újító törekvések is megjelentek a művésztelepen. Az alkotói évadra kisplasztikákkal is lehetett pályázni és a telep propagandájának javítása érdekében jubileumi katalógust jelentetett meg a vezetőség. Ezzel párhuzamosan három alkalommal került sor az Országos Faszobrász Kiállítás megrendezésére a Gábor Andor Művelődési Házban. 89 A telepen résztvevőkön kívül széles alkotói bázison alapult a kiállítás. Szellemi műhely a Csiky Gergely Szíházban Noha a hagyományos értelemben vett - képzőművészeti irányultságú - művésztelepi tevékenységgel nem jellemezhető, mégis sajátos szellemi műhelynek számít időszakunkban a kaposvári Csiky Gergely Színház, ahol a 70-es évek során a magyar neoavantgarde néhány képzőművésze tevékenykedett díszlettervezőként. Az összekötő tényező esetükben az újszínházi kísérletek igénye egy olyan képi nyelvezet színpadtéri megjelenítésére, amely a látványt, mint a térkompozíció „képes" beszédét nem a hagyományos, verbális-irodalmi színház kiegészítőjeként, alásegítőjeként fogja fel, hanem olyan pszichológiai erőtérnek, ami képi erejével is hat. A színház a 70-80-as évek során a magyar kulturális élet rendhagyó és egyedülálló jelenségének számított. Zsámbéki Gábor, majd 1978-tól Babarczy László igazgatósága alatt nem csupán darabválasztásaiban, hanem a darabok rendezésében is új színt hozott a magyar színházi életbe. Zsámbéki Gábor, Kertész Mihály, Ascher Tamás vagy Babarczy László az amatőr színházmozgalom autonóm közösségi életformáját, az érzésekre és érzelemre ható újszínházi nyelvezetet használták fel rendezéseikben, és tudatosan hívtak meg olyan fiatal képzőművészeket díszlettervezésre, akik a vizuális nyelvezet megújulását a képzőművészeti avantgárdé művészeiként műveikben érvényre juttatták. Zsámbéki Gábor zárt körű kiállításokat is rendezett a színházi klubban, az ún. „Dühőngőben". (Geller B. István koncept, Halász Károk íestművészeti akciói.) A kiállítások mellett Aknay Tamás, a pécsi Janus Pannonius Múzeurr művészettörténésze tartott előadásokat a legújabb művészeti irányzatokról. A képzőművé székkel való együttműködés színházi előzményei voltak a balatonbogiári kápolnatárlatok ren s:
