Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

21'. kép. Farkas Ádám: Ködkarcoló (1977) történő elhelyezések éppen a terepre komponált műveket hozták hátrányos helyzetbe. Már ekkor, 1978-ban felvetődött, hogy a város területén is fel kéne állítani az alkotótelep területén kivitelezett szobrokból néhányat. A meghívott művészek névsora a Szövetség mechanikus válogatási módszerét tükrözte, amelybe politikai és protokolláris szempontok ugyanúgy közrejátszottak, mint a magán és csoportérdekek. Fontos szempont volt, hogy vitathatatlan szakmai tekintélyek is megforduljanak a mûvésztelepen, így Martyn Ferenc és Vilt Tibor is dolgozott Nagyatádon egy-egy alkalommal. A fiatalabb generációból Sass Valéria, Englert Judit, Farkas Ádám, az FKS tagjai, Samu Géza, Vilt Tibor révén Gulyás Gyula került a telepre. Bencsik István javaslatára töltött egy nyarat Pauer Gyula is Nagyatádon. A külföldi résztvevők esetében külön problémát jelentett a politikai megbízhatóság: a szocialista országok művészeti szövetségei maguk választották ki, kit küldjenek Nagyatádra, nyugatról pedig - ahogy az 1975-ös beszámoló írta - inkább kommunista, illetve baloldali beállítottságú művészek érkeztek.

77 A kvalitás biztosítása érdekében a kiválasztás szempontjai a művésztelepi beszámolókban rendszeresen visszatérnek mint neuralgikus pontok, és felvetik a kialakult pályázati rendszer anomáliáit is. Miután a telep a művészek számára havonkénti ösztöndíjat, 3 hónapra teljes ellátást, anyagot, eszközöket, szerszámokat, segéderőt és munkahelyiségeket adott, nehéz volt elviselni, ha a művészek gazdaságtalan és pazarló módon bántak a felhasznált anyaggal. Ezért 54