Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

ségeként a természetelvűséget deklarálta.

58 Itt hangzott el először a Fonyódi Iskola (továbbiakban FI) megnevezés is. E művészek eredetileg valamennyien a plein air-hez fűződő közösségüket vallják, és programkép gyanánt jelenik meg alkotásaikon a természeti közeg, a Balaton, illetve ahhoz köthető fogalmi képtársítások. A csoportból legfeljebb Topor András lógott ki, hiszen harsány koloritja, expresszív-szürrealisztikus irányú formai elvonatkoztatásai már ekkor más megközelítésre utaltak - noha egyes motívumaiban természetelvű festészetből származó primer áttételek fedezhetők fel. A közös eszmekört erősíthette a 70-es évek elején gyakorta megjelenő művészettörténeti eszmefuttatások a pannon művészet kitapintani vélt sajátos karakteréről.

59 Képzőművészeti vonatkozásban ebben olyan mesterek számítottak elődnek, mint Bernáth Aurél, Fónyi Géza, Szentiványi Lajos - a FI művészei közül többnek is tanára a főiskolán. Mint nem hivatalos, baráti kapcsolatokon alapuló művésztársaságnak, lefektetett alapszabályuk, működési rendjük természetesen nem volt. A csoport létszáma sem rögzített, és baráti kapcsolatok révén többen kapcsolódtak hozzájuk hosszabb-rövidebb időre. 1978ban a kaposvári Szabados János és a budapesti M. Nóvák András csatlakozik. Szabados a bélatelepi alkotóház művészeti vezetőjeként évek óta fogadta az itt tartózkodó művészeket, köztük a FI tagjait is, míg M. Nóvák Andrásnak Bélatelepen volt nyaralója, és gyakran járt fel az alkotóházban nyaraló művészbarátaihoz. A 70-es évek végére a társaság kiszélesedésével egyidejűleg fokozatosan módosult az eredeti művészi célkitűzés: Kovács Péter, Szabados János majd Leitner Sándor (13. kép) munkáiban Kondor Béla hatása erősödik fel, és a 70-es évek végére a természetelvűség kategóriáján belül a plein air-ről a szimbolikus tartalmakra tevődik a hangsúly. M. Nóvák András vonzódását követve a természetellenes folyamatok és jelenségek eredményeinek jelképerejű képleteivel foglalkozik (14. kép). A Fonyódi Iskola legnagyobb hatású művészei közül Kovács Péter képein a rajzi elem, a vonalkompozíció válik meghatározóvá, szimbolikus jelei vizuális filozófiai alapfogalmakként kezelhetők (15. kép). Bráda Tibor egy régi és új motívumokból komponált mitológiát épít fel: tartalmilag és festőileg is mozgalmasabb, szertelenebb, csapongóbb Kovács Péternél (16. kép). Szentgyörgyi József festményein a szinek és festett felületek szimbolikus értelmezése a figurális kompozícióval azonos súlyú (17. kép). A gondolatok erejét és hangulatát a színek harmóniájával, viszonylataival, arányaival a dráma felé irányítja, míg Topor András esetében tovább erősödik az alapfelvetés expresszív-szürrealisztikus tendenciája (18. kép). Az évtized végére a társaságot egyre inkább eltérő stílustörekvések bomlasztják. A 1978-as veszprémi, majd a 1979-es marcali kiállítás nyomán válik nyilvánvalóvá, hogy a korábban megfogalmazott, természetelvűségen alapuló stiláris közösség megkérdőjeleződik.

60 A FI közösségének szétesése a 80-as évek elején indult meg Kovács Péter kiválásával. Bráda Tibor már túl van 1981-es Mednyánszky Teremben rendezett bemutatkozásán, Kovács Péter a Szegedi Táblaképbiennálén és a Salgótarjáni Rajzbiennálén arat sikereket, míg Szentgyörgyi József 1981-ben kap Munkácsy-díjat. 1982-ben, a Csontváry Teremben rendezett legsikeresebb kiállításuk, a Midiatúrák katalógusában a csoport megnevezése már nem is szerepel. Noha ez a fellépés igen nagy sikerrel járt és komoly anyagi hasznot is hozott, a FI deklarált természetelvűségének kategóriája Bodóczky István, illetve Tölg-Molnár Zoltán (19. kép) rövid időre szóló csatlakozásával szemléleti közösségüket tekintve végképp érvényét veszti. 38