Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

A kádári konszolidáció évei alatt, a 60-as évek első felében a központi irányítás stabilizáló törekvéseivel párhuzamosan a megyeszékhely értelmiségi köreiben bizonyos szellemi pezsgés tapasztalható. Egyik éltetője a Fiatal Értelmiségiek Klubja, amely a városban letelepült fiatal művészeknek és hasonló szemléletű baráti körüknek volt rövid életű, de közösségformáló erővel bíró csoportosulása 1963-ban.

48 Korábban már idetelepült fiatal alkotók is csatlakoztak hozzájuk: Lóránt János, Farkas Béla, László Levente, Zágon Bertalan, az idősebb generációból Ungvári Károly, továbbá orvosok (az amatőr festő Szálai Zoltán, Gáspár Ferenc későbbi műgyűjtő, Czinkotay Frigyes), irodalmárok (Győri László, Papp Árpád költő és műfordító), építészek (Kampis Miklós), muzeológusok (Draveczky Balázs), továbbá közgazdászok, színészek, ügyvédek, tanárok. Az idősebbek, illetve a klub tagjait képező fiatalabb, művészek magatartása és mentalitása között igen nagy volt az eltérés: az utóbbiak nyíltan bírálták a hatalom működésének visszásságait, a pártbizottság és tanácsok hozzá nem értő hivatalnokait. Közös programjaikban vitaestek, előadások, a 60-as évek megújuló művészi nyelvezetét reprezentáló kiállítás-, mozi- és színházlátogatások voltak.

49 A hatalom egy idő után nem nézte jó szemmel az ifjú értelmiségiek fórumain elhangzó kritikus kijelentéseket: a fokozódó informális nyomás eredményeképpen a klubot támogató KISZbizottsági vezetők meghátráltak. Egyidejűleg a megyei TIT egy hasonló jellegű, de ellenőrzöttebben működő értelmiségi klubot hozott létre, amely lassan átvette a korábbi csoportosulás szerepét. A fiatal képzőművészek tevékenysége a nagyobb állami megrendelések, budapesti kiállításaik és a kapott elismerések nyomán válik egyre elfogadottabbá a megyében.

50 A hivatal, amely hozzáértés híján egyre kevésbé meri vállalni az értékítélet megalkotójának szerepét, részint a törvényi előírások következtében, részint saját belátásából a Képző- és Iparművészek Szövetsége és a Dél-Dunántúli Területi Szervezet szakértőire szorul. (Hogy a tanácsi hivatalnokok önálló lépésekre ne is nagyon gondolhassanak, jó tanulságul szolgáltak a balatonbogiári kápolnatárlatokkal kapcsolatos tapasztalatok a 70-es évek elején.) A pártbizottság és a megyei tanács 1966-69 között már rákényszerült, hogy foglalkozzon a helyi művészeti élet feltételeivel. A művészeti életben kialakult hierarchiát a szövetségi-alaptagamatőr viszonyrendszerben gondolkodva a mecenatúra gyakorlásának különféle módozataival, a beruházási megrendelések, vásárlások és díjak megfelelő arányban elosztott juttatásaival szentesítették.

51 A művészi alkotás feltételeinek biztosítása - mint a beruházások egyik sarkallatos pontja a 70-es évekre némi javulást hozott a művészek munkakörülményeiben. A Géza utcai műteremlakás a városi tanács, a 3 darab donner-városrészi műterem 1977-ben a Művészeti Alap és a város támogatásával épült fel. A további műteremigények kielégítésére a már meglévő 3 szomszédságában kollektív műtermet terveztek, az elképzeléseknél tovább azonban nem jutottak. (Szekeres Emil 1977-ben ezért távozott Nagykanizsára - akárcsak Lóránt János Salgótarjánba 1966-ban.) A Kaposvárra települő művészek közül a 80-as évek elején egyedül Gera Katalin jutott műteremhez (10. kép). Minden más műteremigénylés- így a városban ekkorra kinevelődő fiatalabb művészgenerációk igénye - elutasításban részesült. A területi szervezet éves munkaterv alapján végezte munkáját, amit a Szövetség Területi Bizottsága koordinált, és a megyei tanács népművelési munkaterveinek is részévé vált. Somogyban a 70-es évek során egyfajta zökkenőkkel vegyes együttműködés alakult ki a helyi vezetők és a területi szervezetet képviselő helyi művészek között, és fokozatosan kialakult a kiállítások, vásárlások, megbízatások több évre szóló, előre tervezett rendszere. A tanácsokkal való deklarált együttműködés keretében a területi szervezet képviselője javas30