Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

A Berzsenyi Társaságra - akárcsak a többi, önálló szerveződésű öntevékeny egyesületre 1948-tól fokozódó központi nyomás nehezedett. Felbomlását gyorsította az ún. „konzervatív" gondolkodású és az új rendszer által támogatott „munkásírók" konfliktusa, amelyről a szociáldemokrata színezetű Somogyi Világosság vitacikkei alapján nyerhetünk képet.

6 A Berzsenyi Társaság sorsa az újságcikkek megjelenésével megpecsételődött. 1948. április 21-és a Vallás és Közoktatási Minisztérium felülvizsgálja az egyesület munkatervét, pénz- és vagyonkezelését, és olyan körülményeket teremt, hogy 1949 elejétől a társaság kénytelen felfüggeszteni tevékenységét. Somogyi Szépművesek - Somogyi Szépmüves Céh (194 7. április-május) A képzőművészek Berzsenyi Dániel Társaságból történő kiválását nem csupán a Társaság keretein belüli kedvezőtlen erőviszonyok indokolták. Az önálló érdekképviseleti szervezet megalakulását a művészeti élet piacain tapasztalható leromlott gazdasági helyzet, a művelődési események kapcsán a sajtóban tapasztalható aránytalan érvényesülési lehetőségek, továbbá a művészeti kérdések iránt tapasztalható érdektelenség is sarkallja. A kiválást megelőző konkrét esemény az 1947-es Kaposvári Kultúrnapok. A kulturális élet éledésének első komolyabb jeleként került 1947. február 28-tól a háború után első ízben ismét megrendezésre, és jó alkalom volt arra, hogy a művészeti élet erőviszonyait, lehetőségeit a város intelligenciája és vezető rétegei számára reprezentálja. A rendezvényeken a kortárs somogyi művészek nem jutottak kiállítási lehetőséghez, amit a szervező Berzsenyi Társaság rovására írhattak. A kilépéshez nem csupán a Kultúrnapok, hanem a korábbi évek kiállítási eseményei is ürügyet szolgáltattak, ugyanis az önálló egyesület megalakításának gondolata már 1946 őszén felvetődött.

7 Két hónappal a Kultúrnapokat követően megszületik a korábban említett körlevél - a Szépműves Céh létrehozásának előzményeként -, és városokat, megyehatárokat áthidaló széles körű összefogást sürget.

8 Hosszasan ecseteli a helyi körülményeket: „Ha hosszabb idő óta figyeli szűkebb hazánk - Somogy - művészeti életét, elszomorodva láthatja, hogy ami itt a képzőművészet terén történt, az nem művészi élet, hanem vergődés volt. Nem is beszélve a háborús évekről, amelyek külön megpróbáltatás gyanánt nehezedtek ránk. Komoly művészet helyett dilettáns fércművekből soha nem ismert és hallott „művészek" rendeztek kiállításokat és rontották a műízlést, amelyet nem kevésbé megfertőzött a lelkiismeretlen kereskedelem is, amely magas áron sózott értéktelen „műremekeket" annak a kevés számú, jóindulatú vásárlónak nyakába, akiket ügyes üzleti fogással és bőbeszédűséggel rábeszélhetett. Az a néhány tiszteletreméltó kísérlet, amelyekkel komolyabban akartak egyesek, vagy egyesület valamit hozni és bemutatni, részvétlenségbe fulladt; egyrészt azért, mert az ilyen próbálkozásoknál és az anyag elbírálásánál olyan hozzá nem értő egyének, nyűg. köztisztviselők, kereskedők, szórakozásból itt-ott művészkedők működtek közre, sőt vezető szerepet vittek, akik társadalmi téren és a maguk helyén a legmesszebbmenő elismerést érdemelhették ki, de a művészeti dolgokhoz laikusok voltak. Másrészt az ily törekvés nem tudott kellő eredményt elérni, mert a közületek, megye, város, nagyobb intézmények és vállalatok szinte tüntettek távollétükkel, évek óta vásárlást nem eszközöltek, művészet iránt egyáltalán nem érdeklődtek és arról, hogy akár a megye vagy a város egy-egy érdemleges díjjal a somogyi képzőművészetet támogassa, még csak szó sem esett." Az egyesület 15