Múzeumi Tájékoztató • Régészeti különszám, 1996
DR. KÖLTŐ LÁSZLÓ: A honfoglalás kora Somogy megyében
A nyugati fegyverzet és hadviselés térhódításának jele egy kétélű karddal felfegyverzett férfi, aki ezen kívül a fegyverövén többféle hagyomány jegyeit hordozza: a csat honfoglalás kori típus, az öv bújtatóján pedig viking ábrázolásokra emlékeztető állatfejeket láthatunk. A X. századi közösség rangos asszonyainak viseletére jellemzőek az öntött csüngőjű ezüst és bronz fülbevalók, a felsőruházatot és az ingnyakat díszítő aranyozott ezüst pitykék és préselt rozetták, ezüst lemezkarperecek, sodrott kar- és nyakperecek. Egy kisleány nyakláncába - talán egy itáliai hadjárat emlékeként hazahozott - ezüst dénárt, Berengar rex 888-915 közé keltezhető, Milánóban vert érméjét fűzték. A honfoglaló magyar köznép ékszerei a pödrött végű ezüst hajkarikák, lépcsős fejű poncolt gyűrűk, egyszerű bronz huzalkarperecek, hordó alakú ezüstfóliás gyöngyök, ezüst- és bronzlemezből készült füles gombok és csörgők. Egy másik fiatal lány bizánci előképet tükröző, üveg- és féldrágakő-berakásos aranyozott bronz gyöngyöt viselt. A temető szerkezete azt mutatja, hogy a különböző társadalmi helyzetű csoportok sírjai bizonyos mértékben elkülönültek egymástól. A domb nyugati részén temették el azokat a bronzveretes öves, illetve a lándzsás, kardos, baltás férfiakat, akik számára a túlvilági élethez nem járt lóáldozat. A nagyszámú lovas és fegyveres sírból következtetve, a feltehetően határvédelmi feladatot ellátó faluközösség vezetői aranyozott veretes övvel, s hasonlóan díszes kantárzatú lóval, íjjal, nyíllal, harci baltával eltemetett személyek voltak, akiknek temetkezései a domb keleti felén csoportosultak, szinte szabályos sorokat alkotva. Ez, a korabeli társadalom tagoltságára utaló jelenség nemcsak a késő avar, hanem a honfoglalás kori temetkezések körében is megfigyelhető. A magyar királyok pénzeinek és a jellegzetes kora Árpád-kori tárgyaknak hiánya a leletek közül azt valószínűsíti, hogy e származására nézve többgyökerű népesség - valószínűleg az államszervezés kori belháborúk idején, és esetleg éppen annak következményeként - legkésőbb a XI. század elején felhagyott ezen a helyen a temetkezéssel. A vörsi koraközépkori temető pontos belső időrendjének meghatározása csupán régészeti módszerekkel igen nehéz. A megszokott stratigráfiai ,(rétegtani) megfigyelések nem vezetnek egyértelmű eredményre, mivel a különböző régészeti leletekkel rendelkező csoportok esetében ugyanazt a területi-társadalmi elkülönülést figyelhetjük meg, ám egymás fölé rétegződés nélkül. A kevés számú, egymást metsző sír inkább a családtagok későbbi tudatos utántemetésére utal, mint arra, hogy egy már elfeledett régi helyre 8
