Múzeumi tájékoztató 100 éves a mozi, 1996

léket "Phenakistiscope"-nak nevezte el. Egy köralakú karton tárcsán bizonyos számú kis nyílással van ellátva, a hátlapján pedig festett figurák vannak. Amikor a tárcsát a középpontja körül forgatjuk egy tükörrel szemben, szemünkkel a nyíláson át nézve, a figurák a tükörről visszaverődve ahelyett, hogy egybeolvadnának, megelevenednek, mozgásba jönnek. Ez az illúzió a retinaérzetek maradandóságán alapul. Tehát ha több tárgy fokozatosan különbözik egymástól alakban és helyzetben és ezek egymás után mutatkoznak a szem előtt igen rövid és egymáshoz kielégítően közel eső időtartamok mellett, akkor az egymást követő érzetek, amelyeket a retinán létrehoznak, összekapcsolódnak anélkül, hogy egybeolvadnának és az alakját, helyzetét fokozatosan változtató egyetlen tárgyat vélünk látni (У. Vivie, 1944.). így valósul meg a mozgás szintézisének elve, a mozgóképvetítés alapja. Gyakorlatilag 1-10 másodperces képváltozás (ez filmszalag esetében kb. 24 képet jelent egymás után) az, amely mozgásérzékelést okoz. Plateau készüléke különböző változatokban nagyon elterjedt. Horner angol műszerész „Zootrope"-ja pl. még a 20. század első évtizedében is a legdivatosabb játékok közé tartozott. E szerkezetek azonban csak néhány másodperces cselekményt mutatnak be l-l kíváncsi nézőnek. Ezért mái" 1853-ban próbálkoztak e mozgás kivetítésével - azonban a gyenge fényforrás, s a rövid átvilágítási idő miatt a vetítőernyőn csak halvány kép jelent meg. Ezt Molteni a szakaszos kiegyenlítés elvével (ún. takarással), Reymond pedig az optikai kiegyenlítés elvével oldotta meg. Reymond „Praxinoscope"-ját 1877-ben állította össze, s 1880-ban mutatta be a Francia Fotószövetségben. A képek ekkor még kis üveglemezre voltak festve, amelyeket szövetanyag kapcsolt össze. Mozgását szellemes optikai kombinációval vetítették ki. Az illúzió fokozására egy közönséges állóképvetítő objektívévei valamilyen díszletet is vetített az ernyőre. A közönséges praxinoszkóp képkoszorúját hosszú, krisztalloid-szalagokkal helyettesítve fokozták a valóságszerű hatást és a bemutatott jelenet időtartamát is növelhették. Ez volt az "Optikai színház" - a Theatre optique. Reymond 1888-ban szabadalmaztatta hajlékony, vékony és végtelen szalag alkalmazását, amelynek mozgatását csapok és lyukak szellemes rendszerével oldotta meg. A feltalálló maga rajzolta a színes képeket az átlátszó szalagokra. "Egy jó ugrás" című vígjátéka 700 képből állt, 50 méter hosszú volt és a vetítés időtartama 12-15 perc, a „bohóc és kutyái" közjáték 300 képet tartalmazott, hossza 22 méter, időtartama 6-8 perc. Reymond optikai színházában 8 év alatt 12800 előadást tartottak, minttegy félmillió néző előtt. „Egy kabin körül" című bohózatát 6 év alatt 10 000-szer mutatták be. 20