Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A római impérium határvidékén 79 A kelták életmódjára elsősorban a házakból felszínre került leletekből következtethetünk. Az állattenyésztésre és az azt kiegészítő vadászatra utalnak a fogyasztott állatok csontjai, a földművelésre pedig többek között az őrlőkő töredékek. Szinte mindegyik házban találtunk orsógombokat, amelyek a szövés-fonás tartozékai. A vas és bronz megmunkálásának nyomai a különböző salakanyagok, míg a fazekasságra a Garabonc-Ófaluban lelt fazekaskemence mellett az egyik kányavári házból napvilágot látott fazekaskemence tüzelőrostélyának töredéke utal. A kemence rostélyos része, ahová a kiégetendő edényeket rakták, 130 cm átmérőjű volt, alulról két tüzelőfolyosóval rendelkezett, amely előtt egy nagyobb munkagödör helyezkedett el. A fenti adatok bizonyítják, hogy ezeken a településeken számos „kiegészítő" tevékenységet is folytattak és lakóik szinte önellátóak voltak. Területünkön a késő vaskorból magaslati, erődített települést nem ismerünk, kizárólag nyílt településeket találtunk. Feltűnő, hogy a településekhez tartozó temetők használata a LT-C2 periódus végén megszűnik. A kelták lakta területeken ez általános kép és ezt a kutatók nagy része mélyreható gazdasági-társadalmi változásokkal magyarázza. Ekkor alakulnak ki a magaslati, erődítette települések, az oppidumok, ahol a törzsek központjai voltak és funkciójuk nemcsak a politikai hatalom kézbentartása volt, hanem mint ipari-gazdasági centrumok is működtek. A kelták pénzverésének kezdete is erre az időre tehető (LT-D). A Dunántúl keleti fele az, ahol ennek a fellendülésnek a nyomai kétségtelenül megfigyelhetőek, a Kis-Balaton területén azonban a késő vaskor utolsó századában szerényebb gazdasági és társadalmi körülmények között élt a lakosság. A pénzverés ismerete is hiányzott vidékünkön és csupán egyetlen egy lelőhelyről került elő kelta érem (140.1h.). A somogyi oldal kutatása még nem fejeződött be, eddig öt lelőhelyről 13 házat és 9 gödröt ismerünk. A leletek többsége Vörs határából származik, mindössze egy házat tártunk fel Főnyeden. Újabb települési objektumok előkerülésével elsősorban a Vörs-Battyáni disznólegelő lelőhelyen számolhatunk. A leletek nagy része a késő kelta időszakba tartozik (LT D), míg Vörsön, a Papkert „B" lelőhelyen a középső kelta időszak (LT С) telepét is megtaláltuk. Temetőfeltárásra nem került sor, korábbi leletmentésekből ismerünk egy sírt Vörs belterületéről és két sírt Sávoly határából. A legtöbb települési objektumot a Vörs-Papkert „B" lelőhelyen tártuk fel, összesen 6 házat és 7 gödröt. A két, különböző korból származó telep elkülönül. A LT С koA Balaton nyugati részén a kelták temetkezési szokásai ugyanazokat a jellemzőket mutatják, mint KözépEurópa más területei. Az első periódusban (LT-B) inkább a csontvázas temetkezéssel találkozunk, de a halottak elhamvasztása sem ritka ekkor. A közép LT periódusban túlsúlyba jut a hamvasztás szokása, a kalcinált csontszilánkokat azonban még nem rakják urnába. A késő vaskor utolsó periódusában (LT-D) egyre gyakoribbá válik az urnás temetkezés, melynek egy nagyon szép példáját Keszthely-Fenékpusztán, a római erőd területén (15.1h.) találták meg. A grafítos anyagú, fésűs díszű urnát besimított díszű tállal fedték le. A kalcinált csontszilánkokat tartalmazó urna oldalát több helyen késsel átlyukasztották, valószínűleg azért, hogy a halott lelke eltávozhasson. Ez az urnasír azonban már minden valószínűség szerint római kori. E kiemelkedő urnasír mellett még három szórthamvas és egy zsugorított csontvázas temetkezést ismerünk Fenékpusztáról, a római kori erőd északi részéből. A temetőhöz tartozó település a földhát nyugatabbra eső részén helyezkedhetett el. A Kis-Balaton területén korábban előkerült és az ásatásaink során napvilágot látott késő vaskori anyag jó része e korszak utolsó periódusába tartozik, a lelőhelyek különösen a keszthelyi foldhat déli végén sűrűsödnek. A környező szigeteken, a Balaton egykori partján inkább kisebb települések, majorságok nyomaival találkozhatunk. A római foglalás után ezek a települések továbbélnek, megtartják falusias jellegüket a római politikai fennhatóság és közigazgatás alatt. Ennek kétségtelen bizonyítékai a Sármellék-Egenföldön talált házak és gödrök, melyek egyikéből római tégla is felszínre került. A kutatás számára különösen fontos ez, mivel jelenleg még nem tudjuk pontosan szétválasztani azt a LT-D periódusú anyagot, amely már római kori. rú telep 4 háza (D., G., J. és U. objektum) a sziget északi részén található, míg a későbbi fázisba tartozó két ház (AE. és AI. objektumok) az előbbiektől délre, mintegy 100 m távolságra került elő. Az ásatás keleti részén, két csoportban találtuk meg a gödröket (AJ., AK., Al. és A2. objektumok, illetve A3.-A5. objektum). Ugyancsak a keleti oldalon egy helyütt sok késő kelta kerámiatöredéket találtunk, itt esetleg a felszínhez közel lévő ház lehetett. A LT С telep házai közel vannak egymáshoz. A legkorábban előkerült kelta ház, a D. objektum esetében a megfigyelési viszonyok nem voltak jók. A ház hossza 300 cm, szélessége 268 cm, mélysége 100 cm. Egy cölöplyukat lehetett megfigyelni a nyugati oldalon. A ház Kelta telepek a Kis-Balaton somogyi oldalán (Németh Péter Gergely)