Évezredek üzenete a láp világából, 1996

66 Bondár Mária - Honti Szilvia - Horváth László nasírt tártunk fel és teljesen ugyanolyan edényeket találtunk a sírokban, mint Hídvégpusztán. Ugyanúgy itt is vannak az idősebb és a fiatalabb periódusra keltezhető sírok. Hasonló a helyzet a Garabone-Ófalun feltárt temetővel, azzal a különbséggel, hogy itt talán korábban létesítették a temetőt, mint a többit. Az újabb feltárások során a Kis-Balaton keleti részén is kerültek elő hasonló korú temetők. A Vörs-Papkert „B" temető (143.1h.) és egy másik vörsi temető (153.1h.) sorolható ide. A harmadik, szintén Vörs határában található temető a korábban említetteknél később indul, és az idősebb Urnamezős kultúra jellegzetes nagy sírszámú temetői közé tartozik, ebben a temetőben feltűnő a bronzleletek nagy száma. Külön említést érdemel egy nagyméretű urna (7.Ш.), amely a sírba helyezés előtt széttörött és ezután gyantaszerű anyaggal a töredékeket összeragasztották, hogy urnaként még használhassák. A Kis-Balaton területén a temetőkhöz tartozó települések jó részén is folyt ásatás. A legfontosabb ezek közül az árokkal körülvett hídvégpusztai lelőhely (4.Ш.), ahol csaknem 100 objektumot tártunk fel. Ezek legnagyobb része hulladékgödör, gabonatartó verem, de néhány kisméretű lakóház maradványai is felszínre kerültek. A települési objektumok az árokkal körülvett területen sűrűsödnek. Az igen gazdag kerámia-anyagon kívül több bronztűt, varrótűt, csontból készült szerszámot és öntőmintákat találtunk. Étrendjükben fontos szerepet tölthetett be a Balatonból kifogott hal, melynek maradványait nagyon sok gödörben megtaláltuk. A Balatonmagyaród-Kiskányaváron feltárt temetőhöz (7.1h.) tartozott az attól közvetlen nyugatra lévő szigeten talált település (6.1h.), melynek kiemelkedő lelete egy lábfej alakú edény volt. Ezt az edénykét a vallási szertartásoknál használhatták. A Kis-Balaton délnyugati részén elhelyezkedő nagyobb szigeten, Garabonc-0falun (13.1h.) a temetőtől mintegy 150 m-re találtuk meg a települést. Az Urnamezős kultúra korai szakaszában a KárpátA késő bronzkor a halomsíros kultúra különböző eredetű, kislétszámú csoportjainak megjelenésével indul a Kárpát-medencében. Ezek a népcsoportok eltérő hagyományokat őriztek temetkezési szokásaikban is. A Kis-Balatonon és Keszthely környékén a késő bronzkor első szakaszában csontvázas temetőiket, sírjaikat ismerjük. A legkorábbi temetőt Keszthely határában, a Sömögyei és Legelői-dűlőben fedezték fel (6.1h.), 15 sírt tártak itt fel a múlt század végén. Ebben a temetőben halmok alá temették a halottakat, hátukra fektetve, durván faragott vagy faragatlan kövekből rakott sírkamrába. medence nyugati fele egy nagyobb kulturális és talán politikai egységhez tartozott és e kultúra expanziója elérte az Alföldet és a Drávától délre eső területeket is. A korai Urnamezős kultúra és a fiatalabb periódusa közötti átmenete idején a lelőhelyek száma feltűnően lecsökken területünkön. Ugyanakkor a Dunántúl keleti felében ekkor alakul ki a Vali kultúra és a DélDunántúlhoz hasonlóan itt megnövekszik a lelőhelyek száma. Ennek az átmeneti periódusnak történeti eseményei eredményezhették az un. kurdi típusú bronzkincsek földbe rejtését. A HA1 és HA2 periódus fordulója körüli időre keltezhető bronzdepók a Balaton nyugati részén is ismertek (5.,ll.,27.,35.1h.). Az ezt követő korszakban alakultak ki a Dunántúl nyugati részén azok a városias jellegű bronzipari központok (Velemszentvid, Sághegy), amelyek termékeikkel nagyobb területeket is elláttak. A fiatalabb Urnamezős kultúra (HA2-HB1) idején, az Kr.e. 11. század második felétől a 9. századik tartó időszakban egy gazdasági átalakulás következett be, de emellett etnikai változásokkal is kell számolnunk. Ugyanakkor a nemzetségi társadalom fokozatos átalakulása is végbemehetett, egyegy területen különböző intenzitással. A sokszínű gazdasági rendszeren belül ipari centrumokkal, falusias jellegű településekkel, a Balatontól északra pedig pásztorkodó csoportok központjaival találkozhatunk. Az egy-két évszázadig tartó nyugodt fejlődés elősegítette a kereskedelmet, a termékek cseréje formájában. A Balaton nyugati részén csupán néhány telepet és sírt ismerünk a fiatalabb Urnamezős kultúra idejéből (10.,22.,29.1h.). A Vörs-Battyáni disznólegelőn feltárt temető néhány sírja lehetséges, hogy ilyen kori. A késő bronzkor végén a Dunántúl területén is érezhető az a törés, mely az Alföldön sokkal markánsabban jelentkezett. A dunántúli ú.n. preszkita leletek elsősorban a késő bronzkori hatalmi központok környezetéből kerülnek elő, jelezvén azt hogy ez a rövid ideig tartó „preszkita" uralom csupán e központok elfoglalását jelentette. A sírkamrát nagyobb kőlapok fedték, erre kövekből és földből halmot hordtak fel. Két halom harcos férfi sírját rejtette: A magas termetű halottak jobb vállán hosszú korongos fejű tű, a jobb kar hosszában bronz kard feküdt. A férfi ruházatra volt jellemző, hogy a vállon egy tűvel fogták össze, míg a nők a felsőruhájukat mindkét vállukon l-l tűvel tűzték meg. A gyermeksírokban is gyakori volt a ruha rögzítésére szolgáló tű. A kis-balatoni feltárások során Zalaváron (81.1h.) két további sír került elő ebből az időszakból: Ezek szintén csontvázas rítusúak, - azaz az elhunytat nem hamvaszKÉSŐ BRONZKORI TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK (Honti Szilvia)