Évezredek üzenete a láp világából, 1996

5 Előszó helyett... Ez a könyv annak a nagyszabású régészeti munkának a rövid, a művelt nagyközönség számára szóló összefoglalása, ami a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága eddigi legnagyobb vállalkozása, s amely eredményei alapján a magyar régészetnek is kiemelkedő teljesítménye. Nevezetesen az Alsó-Zala-völgy és a Kis-Balaton területén kialakítandó védőrendszer miatt a víz alá kerülés, és a földmunkák miatt a megsemmisülés veszélyének kitett régészeti lelőhelyek megmentése. A nagy feladat megoldására első ütemének a megvalósítására 1979-ben kapta a megbízást a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága. 1979-ben és 1980-ban Horváth László, Müller Róbert és Vándor László régészek, továbbá Molnár László és Tábori László technikai munkatársak végezték el a teljes elárasztásra kerülő terület régészeti terepbejárását. E terepbejárások alapján kezdődtek meg azok a feltárások, amelyek az I. tározó területén, az Alsó-Zala-völgyben 1980-tól 1985-ig, a második tározó területén pedig 1983-tól a mai napig folytatódnak. Az első ütem területén a jelzett időszak alatt 18 nagyobb és több kisebb ásatásra került sor. A feltárásokat a munka leletmentő jellegéből adódóan - elsősorban a szigeteken és a parti sávokon végeztük. E munkákban a zalai régészek mellett még a MTA Régészeti Intézete munkatársai, a Magyar Nemzeti Múzeum is részt vett, és a somogyi kollégák is segítették. Az elvégzett munka tudományos jelentőségét jelzi, hogy egy földrajzilag is jól körülhatárolható táji egység, a kb. 25 km -es területet magába foglaló I. tározó térségéről a neolitikum tói a késő középkorig terjedő időszakig teljes településtörténeti képet tudunk rajzolni. Ekkora területről ilyen átfogó, időben és térben is széles horizontú képet eddig még nem alkothatott a magyar régészet. Ráadásul e térséget szinte átmetszi egy ősidőktől fontos nemzetközi kereskedelmi út, s két olyan jelentős, hajdan az egész táj központjaként funkcionáló település maradványai találhatók itt, mint Fenékpuszta és Zalavár, melyeknek vonzáskörzetét, a táj sorsát alakító szerepét is módunkban állt tanulmányozni. A II. tározó építésének kezdetétől a feltárási munkák súlypontja a somogyi oldalra tevődött át, és az ásatások dandárját a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága vette át. A lelőhelyek felderítésére a Honti Szilvia, Költő László és Magyar Kálmán által végzett kiegészítő terepbejárásokon kívül, a vizuális módszerekkel fel nem mérhető területeken már geomágneses módszereket is igénybe vettünk. A mintegy 51 km

2-nyi tározó területén több mint 50 lelőhely található. Közülük a Somogy megyei oldalon is több jelentős lelőhelyet sikerült - többet a teljesség igényével is - feltárni, átkutatni (11 nagyobb és több kisebb ásatást végeztünk). A legtöbb új eredményt hozó ásatásra Vörs és Főnyed határában került sor. Az I. tározó területén végzett feltárások eredményeihez hasonlóan itt is átfogó képet kaphattunk ennek a tájnak a legősibb időktől a későközépkorig terjedő, a Zala túlpartjától kissé eltérő településszerkezetéről. Közöttük is leginkább a bronzkori népességekről, a kelták telepeiről és a honfoglalást közvetlenül megelőző és követő időszakról (9-10. századról) alkotott ismereteink gyarapodtak jelentősen. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Kis-Balaton tározó területének régészeti kutatásával összefüggésben - a hazai régészeti gyakorlatban eddig példanélkül állóan - egyetlen zárt tájegységnek egyidejűleg csaknem 200 lelőhelye került újonnan, illetve újra a tudományos feldolgozás látóterébe, miáltal az Alsó-Zala-völgy és az egykori Kis-Balaton térségének teljes komplexitású kronológiai településtörténeti feldolgozását el tudjuk végezni. Ezúttal szeretnénk köszönetet mondani a nehéz körülmények között végzett munka minden résztvevőjének és nem utolsó sorban a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak, ezen belül is kiemelten Lotz Gyulának^) és Harkai Máténak, valamint Jaczkovics Lászlónak, akik amellett, hogy a munka pénzügyi támogatói voltak, mindenben segítették a feltárásokat, még inkább lehetővé téve annak eredményes befejezését. szerkesztő szerkesztő