Évezredek üzenete a láp világából, 1996

16 Bánffy Eszter - Bondár Mária - M. Virág Zsuzsanna Újkőkor (neolitikum) és korai rézkor (M.Virág Zsuzsanna) A Közel-Kelet termékeny vidékein kialakult, tudatos élelemtermelő gazdálkodáson alapuló újkőkori (neolitikus) életforma ismerete, DK-Európán keresztül, népcsoportok vándorlásával jutott a Kárpát-medencébe. E népmozgás északi határát, a Dél-Dunántúlon, a Starcevo-kultúra telepei jelzik (kb.Kr.e.5000 táján). A Starcevo-kultúra hatására indult meg a Dunántúl önálló neolitikus fejlődése, melyet a dunántúli vonaldíszes keA Starcevo-kultúra abba a nagy kiterjedésű korai neolitikus régióba tartozik, mely Thesszáliától északra, felöleli a Balkán jelentős részét. E régió északi peremvidéke a Dunántúl déli részén húzódott, ahol a korai földművelő és állattartó közösségek a Starcevo-kultúra klasszikus, majd főként késői (Spiraloid B) fázisában jelentek meg. Megtelepedésük északi határa jelenleg még bizonytalanul körvonalazható, de az észak-déli irányú patakvölgyek mentén, egészen a Balaton vidékéig eljuthattak. Ennek első bizonyítéka a vörsi Máriaasszony szigeten feltárt, késői időszakból származó kis teleprészlet, mely egyben a Kis-Balaton vidékének jelenleg ismert legkorábbi állandó települése is. (140.1h.) A Dél-Dunántúlon jelenleg még kevéssé ismerjük a Starcevo-kultúra településeit. Az eddig előkerült lelőhelyek mindig az élővizek közelségében fekszenek és szívesen megtelepedtek a vörsi lelőhelyhez hasonló, ármentes szigeteken is. A kis méretűnek és intenzitásúnak tűnő telepekről jelenleg csak néhány gödröt ismerünk, bár a régió déli területein előforduló, felmenő falú, kisméretű A Starcevo-kultúra és a dunántúli vonaldíszes kerámia (továbbiakban DVK) között kimutatható genetikai kapcsolatok főként a kerámiaművesség emlékein keresztül tükröződnek. Ugyanakkor, a DVK legidősebb szakaszának edényeit, a továbbélő Starĉevo formák (alacsony talpú, illetve bikónikus edények) és díszítések (különféle bütyökdíszek, Schlickwurf) mellett, már a helyi hagyományokban gyökerező, bemélyített vonaldísz jellemzi. A legidősebb DVK lelőhelyei viszonylag nagy számban ismertek a Balaton és Kis-Balaton vidékéről. (Keszthely-Fenékpuszta, 15.1h; Sármellék-Égenföld, Agyagbánya, 61.1h.; Zalavár-Belterület 74.lh.; Garabonc-Ófalu, 109.1h.; Vörs, 147.lh.) Ez a terület ahhoz a zónához tartozhatott, ahol a Starcevo-kultúra, és a régészetileg alig rámia kultúrájának kialakulása testesít meg. A neolitikus életmód ismerete a Dunántúl felől, már helyi, megváltozott formában gyűrűzött tovább észak-északnyugat felé, létrehozva a Belgiumtól a Dnyeszterig húzódó, a Dunántúlt is magába foglaló, egységes anyagi kultúrával rendelkező, közép-európai vonaldíszes kört, mely legkorábbi szakaszában a Rajnáig terjedt. házak létezését a dunántúli területeken is feltételezhetjük. Az első agyagedényeket a Starcevo-kultúra állandó telepein készítették a Dunántúlon. Az edényformák között csőtalpas vagy talpgyűrűs tálak és kelyhek, puttony alakú edények, fazekak szerepelnek. A késői leletegyüttesekben kettős csonkakúpos formák is megjelennek. Az edényeket festéssel és különféle bütyökformákkal díszítették, a peremeket gyakran bevagdalták, vagy ujjal benyomkodták. Főleg a nagyméretű edények sajátos felületkiképzése volt a felkent, ujjal elhúzgált agyagmáz (Schlickwurf) és a vörsi leletek között domináló rátett barbotin. Ez utóbbi esetben, az edények felületét utólag feltapasztott, szabálytalan kis agyagcsomókkal borították. A Starcevo-kultúra önálló dél-dunántúli életének a DVK megszületése vetett véget, mely már a Dunántúl teljes területén meghonosította a déli népesség által közvetített állattartó, földművelő, letelepült, neolitikus életformát. megfogható, helyi mezolitikus őslakosság érintkezése révén, a már neolitikus dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája a legkorábban kialakulhatott. A DVK, hosszú, a középső neolitikum teljes időszakát felölelő élete folyamán, (Kr.e.4600-3900) mindvégig megszállva tartotta a Kis-Balaton vidékét. A legidősebb szakasz egységes fejlődését követően, a Dunántúlon két nagyobb csoport alakult ki, melyeknek eltérő jellege elsősorban a kerámia-díszítésben nyilvánul meg. A Balaton és Kis-Balaton vidékének leletanyaga a Dunántúl déli, délnyugati területein kialakult, ún. Keszthelycsoport körébe tartozik, melyre a korábbi hagyományokhoz erősebben kötődő, széles, mély bevésésekkel díszített kerámia jellemző. (Keszthely-Dobogó, 1 .lh.; Keszthely-Zsidi út, 8.1h.) A motívumokat spirálok, egyA STARCEVO-KULTÚRA (korai neolitikum) A DUNÁNTÚLI VONALDÍSZES KERÁMIA KULTÚRÁJA (középső neolitikum)